Apa! Miért hagytál engem árván, egyedül? A szeretet Veled sírba szállt...
nem fogtam fel gyermekként emberséged nagyságát. Már nem
pótolhatom az elmaradt törődést, s gondoskodást. Talán jobb, hogy
nem szenvedtél, életed megpróbáltatásait nem értetted tovább.
Kívánom a halált. Nem akarok egy értelmetlen nyíltsággal, sem
közlésekkel foglalkozni. Nem bírom. Kín. Nincs megoldási kulcsa
jövőmnek, mi nem matematikai egyenlet, ami logikus,
hanem csak fertelem, s amit leírni, kimondani sem lehet.
Apa, ameddig élek őrzöm a neved, bár hatalmas túlélősereg
dőzsöl és toroz, építkezik - szép házakban élő, disznót vágó,
vigadó, de büntetlenül, mert nincsen igazság, Szervezet, sem jog,
vagy bizottság - hazámban Apa, de nagyságod egyszer remélem
megismerik, s az mutatja majd be az egész világnak: Íme, az ember!
2015. július 17.