Barangol a bágyadt holdsugár vére,
vöröset fest, őszi éjbe illanó,
álmodóvá andalít titok-fénye,
árva szívemet fagyasztja a hó.
Nagyon szeretlek már annyira régen
-
hajadról a zizegő ősz nesze szállt -,
követlek a mindenségbe oly' híven,
a rózsa is nekünk adja illatát.
Megsúgta nekem a sejtelmes hajnal,
fényes gondolatod hozzám lépeget,
s lehetetlen elmondani szavakkal,
szeretlek, üzenetem repítik a szelek.
Őszi levelem áradozik rólad,
andante ringat bennünket a zene,
képzeletben ölelem biztos vállad,
Te szívem ismerője és mestere.
2014. október 31.