Albérletben laktunk Elekéknél. A házi bácsi a gyerekeim nagyapjának tekintette magát, míg a házi néni, aki idősebb volt kötekedett, mikor arra ment a nagyobbik gyerek, rárázta a lábtörlőjét. Halála is furcsa volt. Lemosták, felöltöztették, leszedte a menye róla az aranyakat, s estefelé órák múlva felült holtában és megkérdezte, hol van az arany gyűrűje, majd ismét holtan visszaomlott.
Ők voltak addig a közönségeim, míg én házimunka végzése közben folyamatosan énekeltem, időnként megtapsoltak.
Házi bácsinak rajzoltak a gyerekek az óvodában, már a kapuban várta, hogy hazatérjünk, addig odakészítette a kávét, kicsit leültünk beszélgetni. Eltartási szerződést akart velünk kötni, de a férjem miatt nem mertem ebbe belemenni, meg néha ok nélkül ideges volt az öreg. Amikor egy gyerekek által odacsalogatott kutya lefialt a kamrájában, kiabálva járkált az udvaron és mondogatta, hogy már a kamrájába is beköltöztek.
Én mostam és főztem a házi bácsira, természetesen úgy, hogy ezt ne vegye észre, a magam módján szerényen kínáltam meg naponta.
Férjemtől félt, miután egyik alkalommal augusztus 20. előtti napon elitta az összes pénzét a határ melletti faházban, utána mentem, mert a szülésiből bevásároltam a gyerekeknek iskolaszereket és ennivalót, hogy ne mulasson el mindent. Ismerősöket küldtem be a kocsmákba, míg közölte egyikük, a határ mellett mulatozik, már totál részeg. Jött is velünk szemben az utcán véres arccal, biztosan leesett valahol.
-
Megöllek, ha hazaértünk, hogy utánunk mertél jönni! – kiabálta.
Odaadtam neki a kulcsot, kértem, menjen haza lefeküdni, nekem még dolgom van. Jött utánam és a gyerekek után, egészen a bátyámék bérházába, ahol ki akarta a bátyám gyerekeit dobálni az erkélyről. Sógornőm kiabált, hogy kihívja a rendőrséget, ha hozzájuk ér, mi bajod van mindig Katikával? – kérdezte. Nem volt erre magyarázat, de a fejemet nekiütötte többszörösen a vastag téglafalnak, azt hittem , darabokra szétesik.
Elindultunk hazafelé, én elől a nagyobbik gyerekkel, ő megfogta a kicsit, s közben kiabálta, hogy megöllek. Az utcán az emberek ledermedtek, még ilyet soha nem láttak.
Házi bácsi könyörgőre fogta:
-
Katika, ha Istent ismer, ne aludjon itthon éjszaka!
Bekopogtam Mihály nénihez a szomszédba, s ő megengedte, hogy ott aludjunk nála. Kijárt nézegetni a férjemet, aki egész éjjel mászkált az udvaron és kiabálta, hogy megöllek, ha megtalállak. Szégyelltem rendőrséget hívni, mint ahogyan felemelni a hangomat, cirkuszolni, csak tűrtem némán az események sorozatát.
Nem sokkal utána vírus fertőzést kaptam. Allergiás vagyok mindenféle méreganyagra, mint általában minden tiszta ember, így a lázcsillapítóra is. Negyven fokos lázzal feküdtem, csak vizes ruhával tudtam hűteni. Főzni, mosni kellett volna, de jártányi erő sem volt bennem, csak feküdtem tehetetlenül a gyerekekkel egy szobában. Zsiga azt kiabálta:
-
Aki beteg, az dögöljön meg! – becsapta az ajtót és elment mulatni a barátaival.
Házi bácsi átjött, kihívta az orvost, aki megvizsgált és azt mondta, hogy mosakodjak meg. Börtönorvosnak nevezték dr. Zsoldost, onnan helyezték a körzetbe. Nagyon megsértett, mert gyermekkoromtól a testszagommal megbékélve éltem, ki sem szerettem bújni a dunna alól, annyira szerettem a bőröm illatát. Lehet, hogy a vírust érezte? Előtte fürödtem, nem bírtam belenyugodni a mondatába, de máskor is volt hasonló nyersessége, amikor azt mondta a plisszészoknyámra és bárányszőr kardigánomra, hogy jelmez.
Házi bácsi elment kiváltani a gyógyszeremet, majd könyörgőre fogta:
-
Váljon el Katika ettől a paraszttól, mert teljesen tönkre fogja tenni!
Mai napig nem értem, a legelső bőrönd kitevésem után miért tűrtem még több, mint tíz esztendeig, hiszen rám hárult minden férfi, női munka, a gyerekek felügyeletét sem tudtam megoldani, mert az apjuk rájuk sem nézett.
Természetemnél fogva iszonyodom a betegségektől, minden torztól, csúfságtól, ezért a betegség, amiben a családnak soha azelőtt része nem volt ismeretlen ellenségként olyan megfoghatatlan misztikumként sötétedett előttem, melyre akkor még nem találtam magyarázatot. A parasztok még a szemüvegesekre is azt mondták, hogy nyomorékok. Az ember beleborzong a betegségbe, taszítja és fél tőle, ez teljesen természetes. Nem véletlen, hogy sokan úgy gondolják most is az országban, hogy aki beteg, az dögöljön meg! Az lenne a normális, ha az fizetné meg a beteg ember költségeit, aki a betegségbe hajszolta, aki kiváltotta, hiszen mindennek van fogantatása, így a betegségeknek is vannak okai, okozói. Hosszú időnek kell eltelnie addig, míg erre rájönnek és ugyanúgy,
mint a baleseteknél, kivizsgálásra kerülnének úgy a genetikai örökségek, felelősségek, mint a szerzett betegségek.
2013. július 28.