- Béééla! Mit gondolsz, mennyi pénzt adjunk a nővérem két gyerekének?
- Pénzt? Pénzen akarod megvásárolni a szeretetüket?
- Tavaly sem örültek a kézzel kötött pulóvereknek, pedig több, mint egy fél évig készítettem őket. Csak huzigálták a szájukat és alig akartak odajönni hozzánk.Most sem akarsz nekik pénzt adni ezek szerint, Béla?
- Nem, inkább megveszem a nagyobbiknak a mobil applet drágán, a kicsinek meg a tablettet, hogy a szülőknek ennyivel is kevesebb legyen a gondjuk!
- De miért kellene ilyen drága ajándékot vennünk? Egyszerűbb, ha letudjuk öt-ötezer forinttal...
- A pénznek szaga van, azok nem mi vagyunk. A pénz az áruk csereeszköze, az árukat nem cserélem le vele.
- Jó, akkor vegyünk árukat belőle! Mit szólsz a kicsinek egy szép kabáthoz?
- Jó lesz, a legdivatosabbat vesszük meg neki. Alkalmi ruhára nincs szüksége, amit Te szeretsz, drága Vilma, mert ezek a lányok már csak ritkán öltöznek szép ruhába. Bezzeg a mi időnkben, amikor megláttalak először, éppen fekete estélyi ruhát viseltél...
- Ez is dívik még, de csak a tiniknek, már ők ismét megveszik maguknak, csak győzzék majd a szülők pénzzel!
- A nagyobbiknak pedig kozmetikumot veszünk, púdert és hasonlót, ez is benne van pár ezer forintban.
- Jó, megbeszéltük Bélám! Mit gondolsz, Klárika örülni fog a keresztszemes párnámnak?
- Ha örül, ha nem, ezt kapja. De varrhatnál neki olyat, ami illik a sötétítő függöny színéhez!
- Igazad van, Bélám, holnap meg is veszem az anyagot és a cipzárt hozzá! Ennek biztosan fog örülni, a díszpárna mindig jól jön.
- Én tudod, minek örülnék?
- Minek, drága Bélám?
- Ha kettesben lennénk karácsony viliáján és...
- Ez az ünnepi kívánságod, de hát miért?
- Azt a régi Vilmát akarom, aki elvarázsolt engem. Ezért én most át is adom az ajándékomat, amiben majd vacsorázunk gyertyafénynél, megszorítva egymás kezét...
- Óh, ez csodálatos, drágám! Fekete csipkés kombiné és alsónemű! Köszönöm, drága Bélám! Én is megleptelek ám valamivel...
- Ez nagyon elegáns együttes, éppen az alkalomhoz illik, drága Vilma! Egyre gondoltunk! Mennyire boldogok vagyunk, azt hiszem, igazából fel sem fogjuk. Mások az orvoshoz tartogatják az elegáns alsóneműiket, mert csak odajárnak a betegségeik miatt.
- Ez nagyon szomorú Bélám, de így van. Mi nem megyünk szentestén sehová, majd másnap jöhetnek a gyerekek, előtte főzöm meg a töltött káposztát is. A szeretet ünnepe nálunk valósággá válik, mint ahogyan most is az van, meg az év minden napján. Már mi megtehetjük azt, hogy senkinek sem engedjük elrontani. Azt a luxust is megengedhetjük, hogy megválogassuk, kivel állunk szóba és a primitívebbekkel nem állunk szóba. Más világ, nem lehet megengedni, hogy kizökkentsenek minket a nyugalmunkból.
- Így igaz, drága Vilma! Tamásnak mit adunk ajándékba?
- Ha igaz, hogy a karácsony a család és a szeretet ünnepe, amikor mindenki áhítatosan szomjazik a szépségre és a jóra, akkor a legértékesebb ajándék még mindig a szeretet, amit a szívünkkel adunk át. Fess neki egy szép kaspót görög mintával, annak biztosan örülni fog.
- Rendben, holnap elindulok cserépkaspó után a városban. Az igazi ünnep viszont nem lehet szívből szóló dal nélkül. Ketten megalkotunk egy csodálatos dalt, mely a közös karácsonyi dalunk lesz majd.
- Jó, holnap előveszem a gitáromat, már régen porosodik a sarokban. Karácsonynak aranyestjét ragyogtatja a szeretet óriássá nőtt zöld fája, meghitt arcunk néz fel rája...
- Nagyon szép, drága Vilma. Mivel folytatod majd, kíváncsi vagyok. Jézus-várással, vagy kedvenceddel, Írisszel?
- Majd meglátom, drága Béla! Mindkettőt szeretem, de a Jézus legendát már a gyerekek kinőtték, már nagyok. Éppen ideje, hogy megismerjék az igazságot!
- Ahogy gondolod, drágám! Nekünk is hosszú út vezetett el idáig, de nem kell mindenkinek labirintusokat bejárnia...
- Nem kell a saját kárán tanulnia, ezért vannak az idősebbek. Ha a fiatalok mindig meghallgatnák őket, nagyon sok veszélytől megóvnák saját magukat. Régen bölcs volt a bölcs öreg, felnéztek rájuk. De mi nem vagyunk Jedik, ebben sem vagyunk divatosak az gyerekek szemében. De az sem biztos, hogy ha most egy vén bölcs megjelenne nekik, megfogadnák a tanácsaikat. A számítógép és mobil világát éljük, minden olyan egyszerűnek látszik, csak nekünk, idősebbeknek bonyolult a rendszer.
- Tényleg, akarsz egy új laptopot?
- Nem kell ehhez karácsonynak lennie, ami szükséges, azt bármikor megveheti az ember magának, amikor megengedheti anyagilag. Legyen minden úgy, ahogyan előre terveztük és megbeszéltük. A szeretet kösse össze ilyenkor a kezeket, mint egy láthatatlan selyemfonál!
- Nincs semmi, ami csodálatosabb lenne az ember szívénél!
2015. november 30.