Az ember hajlamos feketén látni a világot, mikor a legkisebb szürke
felhő ér fölé, pedig még átvilágít rajta a ragyogó fénysugár.
A borúlátás csak még mélyebbre taszítja az egyént bánatában,
A legnagyobb fájdalmat is enyhíti az értelmes, kedvvel végzett mun-
ka, bármilyen jellegű is legyen.
Ugyanúgy örül a művész egy felvillanó gondolatnak, mint a szőlős-
gazda a tőke apró hajtásainak, a televízió szerelő a megjavított készü-
léknek, vagy egy orvos a felgyógyult betegének.
Ezek a kis sikerélmények mind azt igazolják: van értelme a létezésnek,
Az élet megy tovább, még ha ólomsúly nyomná is a lelket. A munka
Átsegít a nehézségeken. Aki nem leli örömét benne, az másnak sem
tud örülni.
Az anyagi siker csak addig elfogadható, míg megteremti a létfenntar-
Táshoz szükséges körülményeket és nem más kárából fakad.
A túl sok „pénz” elbizakodottá, eltompulttá teheti az embereket,
Ugyanolyan káros lehet, mint a szegénység. Mindkettő sivárrá vál-
toztatja a jellemet. Az egyik anyagi fennsőbbrendűségének tuda-
tában képtelen lesz azonosulni társai gondjaival, a harácsolás
vakká teszi. Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem
hallatszik olyan élesen.
A másik földhöz ragadtan vergődik az anyagi gátak miatt, melyek
megnehezítik lelki szárnyalását. És ha valaki nem tud felemelkedni,
képtelen hozzájárulni a társadalom jobbításához, sötét lépcsőkön
bukdácsol egyre lejjebb, míg belelép a káosz útvesztőjébe, ahon-
nak a visszaút csak kevesek előtt fénylik fel.
Nagyon nehéz helyzetben vannak az állástalanok. De mielőtt
átadnák testüket és lelküket a csüggedt, passzív várakozásnak,
gondolkozzanak el azon, vajon mihez értenek még azon kívül,
amit hosszú éveken át végeztek. A szívesen végzett munka biz-
tos eredményre vezet. Igaz, a segély folyósításának ideje csak „kí-
sérletezésekre” elég, de már az is nyereség, ha egy ember biztos
támasza marad magának, családjának, a hazának megtartva
önbecsülését, s nem süllyed a feneketlen mélységbe. Minél lejjebb
kerül, annál jobban megromlanak családi, baráti kapcsolatai, el-
veszíti hitelképességét, s közben átkozódik balsorsa miatt.
Meglehet, önhibáján kívül került zsákutcába, de az általa termelt
méreg saját idegrendszerét roncsolja.
Ha arcán felvillan a szeretetnek egyetlen fénysugara, kedélye-
sebben, bizakodóbban lát ügyei intézéséhez, a legsúlyosabbnak
ítélt állapot is megoldhatóvá válik.
Az emberiség legnagyobb értéke az élet, óvni, őrizni az egyén
és mások számára kötelesség. Még a mezei virág is boldogan kibont-
ja szirmait a nap felé, a legértelmesebb élőlény miért is választaná
a teljes sötétséget? Minél többen örülnek az apró fűszálaknak,
a csordogáló hűs pataknak, a kék égen futó habfellegeknek, a fel-
csillanó fehér hópihéknek, a napnak, a holdnak, s millió csodának,
földünket annál jobban ragyogtatja a világosság fénye.
Miskolc, Benedek u. 17. 1993. április 24.
Premio Brianza olasz pályázatra elküldve.