Csend uralta a létemet, földhöz nyomott,
beszivárgott hatása minden porcikámba.
Az üresség kottázódott largo a papíron
vontatott négyes ütemű hangjegyekkel.
Időnként staccato lépések jelezték a jelent,
tipegtem lelkedhez, lepleztem a történteket.
Közben az Idő presto vágtatott velünk,
közeledett a végleges szakítás.
Égszakadás, mennydörgés, villámlás
nagy zenekar ütemjeivel érkezett,
s Te, mint a férfias trombita elsőként
rohantál a küzdelembe, hogy visszanyerd
erődet, s régi önmagad.
A zenei oltára a szerelemnek leomlott,
mint rég a rettegett vas-Babilon.
A karmester agitato gesztikulálva
folytatja a művet nélküled trombita.
A leplezés megsemmisíti a lelket,
félelem és tőr rettegteti a napokat.
A szerelem a szabadság, bűn nélküliség,
mikor szárnyakat kap a természet, idill,
s giocoso, csodálva az embert
muzsikál a halál.
Törd meg ezt az örök-frigyet,
ami kezdődött többé ne érjen véget!
Kék óceánjában a zenének allegro
úszik a világ-lélek.
2015. május 4.
largo: nagyon lassan
staccato: szaggatottan, röviden
presto: gyorsan
agitato: izgatottan
giocoso: játékosan
allegro: vidáman, gyorsan