Kohut Katalin: A végzetem

 

 

Csak egyszer élek, én jól tudom,
falon függő keretes kép,
a szűzi szívem alabástrom,
a lélek is beteg, nem ép.
 
Nevetne mindenki tán rajtam,
ha rőten üldözne egy vadkan,
mert túlvilági átok dúl,
s hinnék hitemben, erőm fúl.
 
Csupán tenyérnyi az életem,
kezemben a jó, tekints rá!
Hiába karma, de hajrá,
születik sok sötét, elnézem.
 
Sorsom nem mindig győzelem,
szerelmem az én végzetem.

2016. március 14.