Visszhang a múltból, vagy tavaszodik,
megérkeznek a dalos madarak,
új csíra pattan, szívem újhodik,
megszűnik restség, győz az akarat.
Céltalan többé nem lesz életem,
szendereg végre a szomorúság,
törött bilincs lóg a két kezemen,
szabadulok, nincs már nyomorúság.
Föld felett reptet egy tiszta ének,
tisztul a lélek, szelíd a tudat,
légyottra vár a szerelmi fészek,
szerelmem időhálón túlmutat.
S míg hallgatom a fűszál növését,
körbeölel a napnak sugara,
elfogadom tavasznak kötését,
zöld frigyében én leszek az ara.
2016. április 22.