Amikor kiejtetted lágyan zenélő
férfi hangoddal a nevemet,
görcsbe rándultam, azt hiszem,
mintha ébresztettél volna királyfiként.
Még így, ennyi huncut szeretettel
soha nem hallottam, hogyan neveznek.
Aztán leültem Veled szembe,
s értetted ki nem mondott gondolataimat.
Felesleges volt köztünk minden szó,
így kellett volna élnünk mindig egymás mellett.
Éreztem, hiába éltem addig nélküled,
a társam és jó barátom vagy,
cinkos szövetség kezdődött közöttünk el,
mely soha nem érhet véget.
Mikor megfogtad a csuklómat,
szívemből egy villámlást éreztem,
mely hatalmas erővel tört ki ütőeremen:
szeretlek, szeretlek, szeretlek -
küldtem Feléd üzenetemet,
s Te megszédülten nézted
Téged csodáló ragyogó szemeimet.
Később mondták, van feleséged.
A szerelmi háromszög az én javamra dőlt,
szétnyílt, mint egy száznyolcvan fokos legyező,
mert tudtam, hogy elemi erejű találkozásunk
örök életre szól, s hogy mindig összetartoztunk.
Szívünk eljegyezte egymást,
a benne rejlő szerelem a győztes.
2015. február 4.