Kohut Katalin: A remény tartott meg (Szonett)

 Angyal hangja megérintette szívem,
simogatást, gondoskodást éreztem,
a szeretet azt ninózta véremben:
megérkezett az egyetlen életem.
 
Lágy hangjára csengő-bongón feleltem,
szerelem szinfóniáját  élveztem,
rácsodálkoztam és öröknek hittem,
tőle nem választ el többé senki sem.
 
Elkésett, de megtalált hű szerelem,
éveken át miatta tűrtem, s éltem,
vártam rá, de nem jött többé sohasem.
 
Húsz esztendeig egyre csak reméltem, 
s mikor megláttam, kettérepedt szívem:
a remény tartott csak és a félelmem.
 
2012. július l8.