Kohut Katalin: A remény tartott meg (Szonett)
Angyal hangja megérintette szívem,
simogatást, gondoskodást éreztem,
a szeretet azt ninózta véremben:
megérkezett az egyetlen életem.
Lágy hangjára csengő-bongón feleltem,
szerelem szinfóniáját élveztem,
rácsodálkoztam és öröknek hittem,
tőle nem választ el többé senki sem.
Elkésett, de megtalált hű szerelem,
éveken át miatta tűrtem, s éltem,
vártam rá, de nem jött többé sohasem.
Húsz esztendeig egyre csak reméltem,
s mikor megláttam, kettérepedt szívem:
a remény tartott csak és a félelmem.
2012. július l8.