Kohut Katalin: A lélek-kacsa

 

 

Az emberiség a halál fertőjében vesztegel időtlen idők óta. Így volt ez a görög isteneknél is. Alvilág istenei voltak, mióta a halál uralkodott felettük. Elkezdődött a harc, a viszály, vetekedés közöttük, a háború a földön.

 

Pénelopé férje, Odüsszeusz is áldozott az alvilág urának vérrel és öldökléssel. Az urához hű asszonyt a várakozási idő letelte után számtalan kérő ostromolta, köztük Hermész, a híres zenész. Lantjával pengette szép dalait, hogy elnyerje a lélek-kacsa sötét lelkét. Kérői versenyt rendeztek, hogy a legügyesebb nyerje el az asszony kegyét, de mindhiába.

Pénelopé halálba küldte a három éven át őt kitartóan ostromló sereget. Lekötötte magát apósa, Leértes szemfödelének szövésével. Amit nappal elkészített, éjszaka lebontotta, hogy elhúzza az időt.

Egyik nap szorgalmasan szőtt, amikor bariton hang ütötte meg a füleit palotája alól. Kinézett és meglátta a szép hang tulajdonosát, Hermészt, a zöld-kék szemű dalnokot. Fellángolt a vágya és magához engedte az isteni sarjat. Egyesülésük a halál örömére szolgált, testükkel is őt szolgálták.

 

Odüsszeusz időközben húsz év után hazatért, megölelte a hűséges asszonyát, aki már terhes volt az alvilág küldöttjével, Pánnal. Világra jött a fertelmes testkéjelgés, mely azóta is uralkodik egyes országokban, világ népe azóta is emberré nemesedve az alvilágnak áldoz. Rossz természetükkel, függőségeikkel, ferde hajlamaikkal, gyilkos vérrel aratnak dicsőséget maguknak.

 

Pénelopé lélek-kacsa utat nyitott a szemérmetlenségnek, lelke azóta is vezeti híveit a halottországba, Ithakéba.

 

2016. március 9.