Jó, hogy ketten vagyunk,
bár vállalnám helyetted
a számkivetettséget.
A kitaszítottak útján
együtt haladunk.
Vészesen kong a föld,
kiürült a játszótér.
Tűz és szeméthegyek,
kárhozott lelkek
kísérik lépteinket.
Dübörög a holt gondolat,
a jövőnk a semmibe vész.
Hová vezekeljünk,
ahol megnyugszik
a háborútól feldúlt szív?
2015. november 8.