Kohut Katalin: A kiárult szív (Szonett)
Bomladozik a vastrágya illata,
elméletek részegülten kering'nek,
megdermedten, rájuk bámulva nézek,
történelmet írtak bús évek óta?
Megcsendül harang és mulatós nóta,
tapsvihar arat, sorsmorzsákat szednek,
Benned a múlt dalai ünnepelnek,
nincs itt kegyelem, bérük a fejkvóta.
Fellebbentem a függönyét a tornak:
hajótöröttek felém araszolnak,
erjed a rothadás-szag levegőtlen,
s míg tolong'nak sorban a nézőtérre,
senki sem gondol a tisztes jövőre,
kiárulva az emberi szív vétlen.
2013. október 21.