Kohut Katalin: A kiárult szív (Szonett)

 
Bomladozik a vastrágya illata,
elméletek részegülten kering'nek,
megdermedten, rájuk bámulva nézek,
történelmet írtak bús évek óta?
 
Megcsendül harang és mulatós nóta,
tapsvihar arat, sorsmorzsákat szednek,
Benned a múlt dalai ünnepelnek,
nincs itt kegyelem, bérük a fejkvóta.
 
Fellebbentem a függönyét a tornak:
hajótöröttek  felém araszolnak,
erjed a rothadás-szag levegőtlen,
 
s míg tolong'nak sorban a nézőtérre,
senki sem gondol a tisztes jövőre,
kiárulva az emberi szív vétlen.
 
2013. október 21.