Kupolád az embert nem védte meg, hazám,
koldul a tisztaság, a szűz portéka lett,
kamatot a szívre vetette csőcselék.
Oda a becsület, eltemettem apám,
a nincstelen keres egy árva szegletet,
feszület és szégyen a bőrömbe beég.
A gyönyörű nyelvem ténfereg és hörög,
bugyolál a zokszó, sűrű sötét hálóm,
nem járt innen semmi, vádol az igazság.
A haza szeretet!? Tort ülő jót röhög,
eltaszítottál rég, s itt maradtam fájón,
learattatik-e egyszer majd a gazság?
2016. január 31.