Az otthon ott van, ahol a szeretet,
ahol emberség szorítja a kezeket,
s jut az asztalra gyümölcs és kenyér,
nemcsak robotol éhpénzért a tenyér.
Az én otthonom semmi ágon didereg,
enyém a világon az összes kis kereszt,
most sírok nagy feszületre szegezve,
rontásoktól, fekete gyilkoktól sebezve.
Az én hazám áldozata szíves ember,
mimózaként született, tán meghal egyszer,
mert áldás, mikor a szenvedés véget ér,
s megfagy majd a halkan pulzáló vér.
Ennivalóm napfény és víz volt nekem,
míg járatták velem számtalan szerepem.
Ez a véráldozó föld naponta tort ünnepel,
reményem sincs, mert emberség a hitem.
2015. augusztus 21.