- Béééla! Mit jelent a haza valójában? Mert itt mindenki magyarnak érzi magát, akinek magyar a neve és magyarul beszél...
- A haza, drága Vilma az az ország, ahová mindig is tartoztak eleid, amelynek oltalmazást és védelmet kellene nyújtania.
- Ezzel szemben?
- Ezzel szemben azt tartják, a haza az, ahová megszülettek, attól függetlenül, hogy nem volt múltjuk, s a valóságban nemzet ellenes káoszokkal, hittel és erkölcstelenségekkel propagálnak, bár lehet, néha hangzatos és a szeretetre hivatkoznak, mint általában minden hazug vallásban, izmusban.
- Vagyis, Bélám, elméletben semmi közük a hazához?
- Semmi, illetve annyi, hogy csapásként működnek, valamik, valakik ellen vannak mindig, de hiszen ez jól látható már legalább száznegyven éve.
- A vaskáoszhoz tartozó vasfüggönyösök és vallások, könyvszereplők is magyar nevet viselnek, valóságban apokalipszist jelentenek valamennyien, haza ellenesek.
- Így van, drága Vilma. Csakhogy a haza, mint Magdika példája mutatja, nagy hibát követett el: megáldozta az embereket a magyarok helyett.
- Magdika már megöregedett, amióta tart a szerepük és sorsuk elhordoztatása, majd mikor elkövetkezett a Játék vége, egyszerűen összezúzták és megbélyegezték.
- Igen, mesélte a múltkor, hogy amikor meghallja a Himnuszt, hatalmas fájdalmat érez szívében, mert neki a haza csak a holtakat jelenti, a régi hősökkel együtt. Nem tud együtt ünnepelni a káosz képviselőivel, akik jólétben élnek és hangzatosan ünneplik az országot, magyarságukat hangoztatva.
- Mit jelent a haza a tört szívű embereknek? Halált és temetőföldet, aminek eredetileg is a szerepjátékosokkal berendezték. Egyik költő azt írta: „Magyarország temetőföld, posztumusz humusz, Történelme soha el nem évülő priusz.” Meg hogy az országgal gyújtották be a pokoli kazánt. Mindez nem látszik, csak a fertelmesség, ahogyan a feketék tort ülnek a magyarok és az emberek felett.
- Igen, késő volt mindenféle segítség, hiába írták maguknak a könyveket és adták ki a rajzocskáikat az idők jeléről, hogy nyilvánvalóvá váljon, milyen Játék folyik itt valójában.
- Magdika mesélte, hogy minden tantárgy ellen létrehozták a csapásokat, mint magyar nyelv és irodalom, testnevelés, ének, matematika, fizika, kémia, élővilág, földrajz, történelem. Annyi hazugság született meg régi idők népeiről, hogy ember legyen a talpán, aki ebből egyszer is kibogozza az igazságot.
- Így van, drága Vilma, a sámánok, fasiszták, nácik, mexikói Pillangó nép, brazilok, s még sorolhatnám, valamennyien a Pszichografológiai könyv ábrácskájából jöttek létre, mint ahogyan egész Ázsia. Mindegyik nép sorsa érintett az országban, nagy közös áldozásban. De az egész világ könyvtárát a börtön előre megíratta, lefordíttatta és berendezte.
- A bolond honfoglalók a BI Aranyketrec könyvben lettek kiadva, Bélám, mint akik már minden szerepet valamikor eljátszottak. Az Etelköz is berendezett helyszínnel rendelkezett, ahonnan kezdtek a névtárral.
- Félelmetes volt ez a béke, Vilma, amikor csak egymás után létbe léptek a szereplők, végtelen torozás miatt. Most titkon folyik a háború az emberek ellen, csak kevesen mondták ki nevek nélkül az igazságot.
- Szóval visszatérve a haza szóra, az emberektől elvettek mindent, szépséget, tehetséget, ékességeket, élelmet. A hazának biztonságot kellene jelentenie és szeretetet, mert ott van a haza, ahol a szív.
- Pontosan, drága Vilma! A féktelenek és pszichopaták nem rendelkeznek érzelmekkel, ezért ez már régen az ő országuk lett. Ha jótékonykodnak is, csak a saját csapásaikkal teszik. Kiharcolták maguknak a jogokat, nincs olyan szervezet, amelyik számon kéri tőlük az emberiség és emberség ellenes bűntetteket, melyek soha nem évülnek el.
- Az a baj, hogy a közös Játékban az egész világ részt vett, nincs, aki megbüntesse és elítélje őket. Magdikán meg el sem bírom képzelni, hogyan is lehetne segíteni, Bélám!
- Létre kellene hozni az emberek országát Európában, hogy a halálra ítélteknek legyen végre emberhez méltó élete és valódi békessége, ne legyenek prédái a gonoszoknak! Mert igen úgy néz ki, drága Vilma, hogy jelenleg egyetlen útjuk a temetőbe vezet, szó nélkül halnak meg.
- A haza ott van a szívükben, mint ami már régen nincsen, a hiány, ami mardossa őket és a fájdalom, amikor felteszik a kérdést: miért?
2016. július 11.