Szárnyal a képzelet csillagok útjain,
tolulnak a szavak ujjaimnak hegyén,
a csendes áhítat kánonja a zeném,
meghozza békémet gitárom húrjain.
Magyar szó, költészet hatalmas csodája,
imádlak, mint tökélyt, lírának rablánca,
a szolga léleknek egyetlen nagy sánca,
szerelmem, eszközöm, játékom virága.
Nélküled de szegény lenne is az élet,
ki értene engem, a szívem mit kiált,
amikor bús vagyok, a lelkem meg zilált,
hogyan is szereznék világ-menedéket?
Szerénység a neve az igaz költőnek,
ember-szeretetnek éke az igazság,
a tiszta szíveket kerüli a gazság,
hálával tartozom szabadság bölcsőnek.
Hogyan nevezzelek, becézzelek téged,
gyémántom, költészet, halálon diadal?
Te légy menedékem, mint végső viadal,
általad lesz teljes a nagybetűs élet.
2016. március 22.