Fordult ismét a nap korongja,
íme bealkonyult,
házaknak, fáknak hosszúra nyúlt az árnya,
becsukta szirmait minden szép virág.
Lompos eb szuszog, készül az éjszaka
megannyi borzongató játékával,
de addig is csendben meglesem idebenn
a lámpák biztonságában szívemet.
Minden este pőrére vetkőzik az ember,
hogy hálóruhában mondjon jó éjszakát,
légyottra készül szemérmesen
sejtelmes holdfénynél a szerelmespár.
Csipkésen csábít a kéj,
férfiszív erre hevesen felel,
s vetkőztetni kezdi hitvesét,
lágy fürtjeit incselkedőn párnán szétszórja,
s míg tart az éjszaka, édes az ölelés,
eggyé forr a földön a menny.
2014. október 20.