Kérdeztem a bíbor fényű napot,
meggyógyulok majd, lesz-e szép jövőm?
Kedvesem, örök-szerelmet kapok,
íriszed íve lesz-e majd őszöm?
Faggattam konok keleti szelet,
miért kísér a csend, a hallgatás,
nem érzem drága a szereteted,
kívánságom olykor a meghalás.
Hallgattam a néma csönd hangjait,
gyászol a bús, tövises gondolat.
Várom a reményt, soha nem hagy itt.
Eltelt egy év, a sötétség tolat
és még mindig késik a segítség.
Mantrám Te voltál fájó meghittség.
2014. december 27.