Ősszel már csendesebb a vihar,
hűvös szél borzolja hajamat,
esőben járom gyalogutam,
fáznak levelek léptem alatt.
Mit üzennek vajh csontszegények?
Jön-e még nyár, lesz-e kikelet?
Eltűntek a fájó remények,
sajog üresség, nincs szeretet.
Bizalmam vékony cérnaszál lett,
elszakad, ha csend és magány les,
nem bírom nélküle a létet.
Némaság dermeszt, zokog az est.
2014. október 21.