Sebzett szív
Popper Péter szerint az a nő, aki gyermekkorában szexuális zaklatásnak volt kitéve, egész életére kiszolgáltatottá válik. Megsebesül a szíve visszavonhatatlanul, gyógyítására egyedül a szeretet az orvosság, a jó gyermek-szülő kapcsolat, az őszinteség, az anyai biztonság érzet kiteljesedése, erősítése.
Anna két éves kora óta volt kitéve unokabátyja szexuális molesztálásának. A túlérzékeny kislányt Béla a létrán hordozta fel a padlásra. Ott az ölébe ültette és simogatta nemi szervét, a kislány úgy érezte, valami dugdos belé. A gyereknek jól esett a simogatás, ugyanakkor hatalmas szégyen érzet töltötte el, különösen, miután a fiú közölte, hogy ezt senkinek sem szabad elmondani. Mivel anyja képtelen volt törődni vele, rettegett visítozásaitól, nem volt kivel megbeszélnie őszintén, ami vele történik. Talán három éven keresztül tartott a molesztálás, mikor Béla megházasodott és másik városba költözött. A létra látványát sem tudta többé elviselni, képtelen volt a padlásra felmenni.
Anna egész életén keresztül cipelte a bűntudatot, mindenért magát vádolva.
Amikor anyja flörtölt a férfiakkal, a kislány szíve görcsbe rándult, szégyellte magát az anyja viselkedése miatt.
Amikor anyja hadonászott a kezeivel, úgy magyarázott az utcán mindenkinek, akivel éppen találkozott, csúnya szavakat használva, a kislány lesütött szemmel, némán hallgatta.
Mikor már általános iskolás lett, s megtanult olvasni, még rosszabb lett a helyzet. Szégyellte magát, amikor anyja helytelenül ejtette ki a magyar szavakat, amikor a napraforgómagot bugának mondta, meg minden tévedése miatt. Ilyenkor eszébe jutott az a pillanat, amikor az ablakon keresztül nézte, amint a bátyja nemi szervére a szomszéd Ibollyal masnit kötött, s ezt nevették. Onnantól kezdve minden tettéért az anyjának felelősnek érezte magát, hordozta sebzett szívében a szégyen magvait, gyűjtögette őket, nemsokára olyanná vált a szíve, mint egy bélyeggyűjtemény anyja szavaiból és tetteiből kirakva.
Unokabátyja felesége egyszer elhívta magukhoz, hogy nyaraljon náluk egy hétig. Már Anna harmadik osztályos volt. Béla folytatni akarta a molesztálást, nyúlkált a melleihez. Ekkor Anna bátran odaállt Vera, a feleség elé és elmondta, hogy fél a férjétől, de a kisgyermekkori zaklatásról hallgatott. Vera közbenjárása mellett lehetett kibírni az egy hetet.
Egész életében szembe nézett a szégyen bélyegével, hordozta kívül és belül. Úgy érezte, mindenki látja szégyenét, aki csak ránéz, s nem merte magát úgy kifejezni, ahogyan kellett volna, kiállni saját igazáért bátran, határozottan fellépni a nem tetsző cselekedetek, szavak ellen.
Az az ember, aki a szégyent cipeli magában, szerelemben könnyen átadja magát, mert úgy érzi, neki kötelessége a szolgálat, de maga ezt elfogadni nem tudja, mert neki ez nem jár. Nem is támasztott igényt senkivel szemben arra, hogy őt is viszont szeressék, bár jól esett volna a figyelmesség, de férje is, mintha olvasott volna bűntudatos tekintetéből, érezte, hogy sebezhető, azt, hogy őt csak bántani lehet és megalázni. Soha nem emelte fel a hangját, mert szégyellte a veszekedést, mindenkire ráhagyott mindent, nem tanult meg nemet mondani sem. Ha kértek valamit tőle, azonnal teljesítette, de maga soha nem kért szívességet, s az emberek nem is szívesen kínálták fel neki segítségüket, érezték rajta, hogy sebezhető. A megsebzett szívű ember olyan, mint egy sebzett őz az erdőben, akire vadásznak a vadállatok, mert megérzik a vér szagát, nagyon kevés esély van a megmenekülésre, a csodák csak a mesékben léteznek, az igazságos véggel együtt, ahol jönnek a királyfiak, a jóságos öregasszonyok megmenteni a rászorulót.
Sebre sebet gyűjtve, hegesedésre képtelen szívvel élni lehetetlen, az ilyen ember önmagába fordul és két lehetőség között választhat: vagy szolgálja a többieket úgy, ahogyan erejéből telik szó nélkül és lesve mindenki ki nem mondott kívánságát, amit persze senki sem viszonoz és nem is vár hálát érte, vagy elvonul teljesen a világból remeteségbe önvédelemből, hogy még több sebet ne szerezzen, mert a durvábbak megérzik a szívsebes érzékenységét és még jobban belerúgnak. Dzsungel világot élünk, ahol farkas törvények uralkodnak, nem az érzékeny lelkűeké, nem az ezer sebből vérzőké.
Anna unokabátyjának és anyjának megbocsátott. Megértette anyja viselkedésének mozgatórugóit, unokabátyja perverzségét, akivel egész életében kerülte a kapcsolatot, nem tudott a szemébe nézni bűntudat nélkül. Ő cipelte helyette, Béla még humorizált is, amikor találkoztak, benne nem hagyott nyomot a gyermekkori szexuális zaklatás.
2013. október 9.