- Béééla! Nem vagyok hajlandó többé a pékségbe menni!
- Mi történt, drága Vilma?
- Bementem, köszöntem, hogy jó napot kívánok. Viháncolt a nyugdíjaskorú szőke eladó az ismerősével, nem fogadta a köszönésemet.
- Nem neked kell köszönnöd, neki kell köszönteni téged...
- Ez még semmi! Mikor abbahagyta a diskurzust, megvetően végig mért, odabökte undorral szinte, hogy mi kellene. Én nyeltem egy nagyot, úgy kértem ki a zsemléket. Ideadta a visszajáróval együtt, megköszöntem, erre elfordította a fejét.
- Minősíthetetlen viselkedés, ne is menj oda többé. Mondjuk ez neki nem számít, a mai boltosok nem azért vannak, hogy vevőcsalogatók legyenek. Bár azt meg kell mondani, hogy már történnek lépések ez irányban, már tanítják az eladóknak, hogyan kell bánni a vevőkkel, igaz, hogy általában minimálbérért dolgoznak és hamar elszáll a lelkesedésük, ha volt egyáltalán.
- Mert egyik sem odavaló. A hetvenes években beírtam a gimnázium mellett másodiknak a ruházati bolti eladót, Bélám. El is mentem felvételizni. Többszázan jelentkeztek, volt olyan, aki már negyedszer. Tőlem megkérdezték, akarok-e élelmiszerbolti eladó lenni, de engem csak a ruhák érdekeltek.
- Nem is értem, miért kellett így szakosítani, bár az is igaz, hogy a ruházati boltosnak az anyagokat is illő megtanulnia, mint az élelmiszer eladónak az élelmiszereket, göngyölegeket, stb. Tény, hogy a legjobb mestert a gyakorlat teszi.
- Megfigyeltem, amikor felvételiztem, hogy szinte egyik sem volt odavaló. Nem azért mentek oda, mert szerettek volna boltosok lenni, hanem azért, mert nem volt más választásuk. Akivel megbarátkoztam, s ruházati eladónak jelentkezett évek óta, teljesen ízléstelenül volt felöltözve. Hogyan is kínálhatta később a ruhákat nőknek, férfiaknak?
- Nem is volt jellemző rájuk a kínálgatás. Csak álltak a boltokban, s amikor a vevő kérdezett valamit, még fel is voltak háborodva. A szakma tanulás mesterség, csak arra alkalmasok sajátíthatják el, akár a szociális munkát, vagy ötvöst, fogtechnikust. Mindegyikről lehetne külön beszélni. Senki sem ott van nagyon régóta, ahol kellene. A hozzáértő, szakmákra születettektől vették el a helyet, kiszorították őket.
- Az igazi boltosokat én már nem ismerhettem meg, csak nagyanyáink meséltek róluk. Kinn várták az ajtóban a vásárlót, előre meghajlással köszöntötték, s minden igényüket kielégítették, ami nem volt készleten, azt beszerezték.
- Igen, miattuk kellene bolt és közlekedési fóbiásoknak lenniük az újraszületett náciknak.
- Én azt tapasztaltam, hogy valamilyen mindentudó hatalom éppen őket iskolázta be boltosnak már a hetvenes évektől. Nem csoda, hogy a kereskedelem nem kiszolgáló lett, hanem kinézték, megszégyenítették a vásárlókat.
- Mint a beduin leszármazott a szülővárosodban?
- Igen, már a nyolcvanas évek közepén boltos volt, mikor beléptem a kör ABC-be, már messziről hallottam a nagyhangú sorolását. Engem többször kipletykált, vörösen jöttem ki az üzletből. De akkoriban rengeteg hasonló élményem volt. Nem is értettem, hogyan maradhatnak ezek az esetek büntetlenül?
- Melyik volt a legrosszabb élményed?
- Hirtelen nem is tudnám megmondani, mert olyan sok nyilvános megszégyenítés történt az eladók részéről. Amikor a pártbizottságon voltam gyors- és gépíró munkatárs, nekem kellett beszereznem a konyakot, hogy mire a párttitkárok összejönnek délután, kávé és minden szervírozva legyen. Alávalónak tartottam ezt az árubeszerzést, de nem tehettem mást. Egyik alkalommal kikértem a színház előtti boltban egy üveg konyakot. Azt mondta a nagyszájú és gátlástalan férfi eladó, hogy nincsen, szinte támadón. Szépen megkérdeztem, mit tudna ajánlani a konyak helyett, ami eléggé elegáns? Kiabálni és hőzöngeni kezdett, hogy szinte zengett az egész üzlet, hogy mit mertem neki mondani és utánozta a hangomat.
- Ajánlhatott volna egy borpárlatot mondjuk, vagy ha mást nem, vodkát.
- Nem értettem az italokhoz egyáltalán. De az artikulátlan hangja mai napig a fülemben visszhangzik.
- Kellett volna kérni a panaszkönyvet!
- Az emberek nem szívesen kérik a panaszkönyvet ilyen esetben, bár most már sokkal bátrabbak. Aki leforrázva jön ki valahonnan, az a saját egészsége érdekében nem megy oda panaszkönyvet kitölteni, inkább elkerüli azt az üzletet egész életében.
- Szóval eltűntek az igazi boltosok, drága Vilma! Akik meg a robotmunkákat végzik, belefáradnak hamar a munkába. Hozzá nem értés és érdektelenség jellemzi az egész szakmát. Itt is érintett már a pénz, csak a gazdagoknak telik elegáns üzletek nyitására a saját elit vevőkörüknek.
- Hol van az a világ, Bélám, amikor a boltosok hitelbe is adtak élelmiszert a szegényeknek! Én egyetlen ilyenről hallottam, nagy becsben is tartják.
- Oda járunk, ahol kedvesek és nem kell tartani attól, hogy becsapnak.
- Fel kellene mérni már végre azokat a gyerekeket, akik alkalmasak erre a pályára és nem kihasználni őket!
2016. augusztus 29.