Anna nyitott szemmel, bágyadtan fekszik a kórházi ágyon. Arra gondol,
vajon lesz-e, aki szól szerelmének gyermeke születéséről. Igen, szerelmé-
nek szólítja, hiszen most is ugyanúgy kívánja és szereti, mint első találkozásukkor.
Egy irodalmi estélyen ismerkedtek meg. Ez volt Anna első bemutat-
kozása. Alig tudta felolvasni novelláját, annyira izgult. Főleg az érzel-
mi jeleneteknél hágott magasra a feszültség, melyből egy jó megfigye-
lő könnyen következtethetett saját belső zűrzavarára. Igencsak ráfért egy
kis töldődés. Ezt Feri felismerte nála, s hallgatás közben ő is átélte a no-
vella fejezeteit, finom antennájával vette a lány vibrálásait.
A műsor után Feri megszólította könnyed stílusával, bemutatkozott, s az-
tán ment minden, mint a karikacsapás. Nem valami szép hasonlat fellán-
golásukra, de hirtelen ez jutott az eszébe.
Első látásra szerelem. Mikor egymásra néztek, olyan érzésük volt, mint-
ha régóta ismernék egymást. Szinte egyszerre döntötték el, hogy ezután
együtt fognak élni.
Gyönyörű, álomteljes éjszakájuk volt, melyben minden mozdulatuk fel-
villanyozva, áramütésként érte a másikat. Varázslat, a szerelem mágiája,
az egyre ernyedő, s hevülő test nedvének befogadása, illatainak belégzése.
A szobát is átitatta a bőrükből kipárolgott émelyítő boldogság-felhő.
Reggel hosszú, édes csókkal búcsúztak..
Feri a szerkesztőségbe indult, míg Anna kényelmesen heverészett egye-
sülésük színhelyén. Ekkor éles fájdalom hasított a bal mellkasába.
Fel akart állni, de nem tudott, emlékezett rá, apjánál milyen jelzésekkel
indult a szív-infarktus, s teljes erővel masszirozni kezdte magát.
Egész teste verejtékben úszott, s habzott a szája. Mikor kicsit jobban érezte magát, hason csúszva elvonszolta magát a telefonig, s tárcsázta orvosát.
Tovább csúszott az ajtóig, mire e fájdalmas művelettel végzett, orvosa
megérkezett, visszavitte az ágyra, megvizsgálta, s bejelentette a diagnózist:
Szívroham mely a bal oldalt ideiglenesen lebénította. Nem bírt telefonál-
ni, üzenetet hagyott Ferinek, meghagyta, csak telefonon hívja, nem akar-
ta, hogy ilyen állapotban lássa.
Két hét múlva hívták először telefonhoz a kórházban Annát. A szokásos
kérdések, s udvariasságok után Feri megkérdezte:
- Mondd édesem, nincs következménye a múltkori éjszakánknak?
Anna először nem értette, mire gondol, milyen következménye lehet
azon kívül, hogy őrülten szereti, s hogy a szíve nem bírta elviselni
ezt a felfokozott érzelmi állapotot.
Utána kapcsolt. Feri attól félt, hogy terhes maradt. Ekkor dühösen le-
csapta a telefont.
Mindenféle kivizsgálást végeztek, mikor jobban lett, s így derült ki
az is, hogy terhes lett.
Megnézte az ultrahangon. Szép egészséges gyerek, hál’istennek nem
károsodott a szívroham utáni gyógyszerektől. Úgy döntött, megtart-
ja a csöppséget, ő jelenti neki a szerelem örök gyümölcsét.
Különben is már harminc éves, ez az utolsó lehetősége.
A könyvei után kapott honoráriumokból tisztességesen megélnek
ketten is. Nem vallotta be Ferinek terhességét, nem akarta, hogy
megtudja.
A kilenc hónap gyorsan eltelt, s most itt fekszik nyitott szemek-
kel bágyadtan a kórházi ágyon, arra gondol: de jó lenne, ha Feri
mégiscsak fogná a kezét a nehéz percekben.
Hozzálép egy nővér, injekciót ad be karjába, s kéri, hogy lazítsa el
magát, végezze a légző gyakorlatokat.
Annának egy könnycsepp gördült le sápadt arcán, miközben mosolyog-
va érzékeli méhében rugdalódzó gyermekét. Betolják a műtőbe.
Ekkor zöld ruhába bújt férfi lépett melléje, kinek szemeit rögtön fel-
ismeri. Feri Anna lábait felemelve segédkezik a szülésben.
A legnehezebb tolófájás után felsír a kisbaba. Kisfiú lett.
Feri ujjong örömében, s míg Anna megpihen egy kicsit, szemrehányás-
sal illeti, mert kisajátította közös gyermeküket.
Anna boldogsága beteljesült. Egyszerre lett családanya és feleség.
Már ügyel rá, hogy e sok öröm ne terhelje meg gyorsan kalimpáló szívét.