-
Nani, te miért nem dolgozol? – kérdezte a nagyobbik unokám.
-
Beteg lettem.
-
Milyen beteg?
-
Sokféle betegséget szedtem össze. Bár hasznos lehetnék, szívesen dolgoznék én is, mint a többiek! Sokan bántanak azért, mert alárendelt helyzetben vagyok.
-
Te nem tehetsz róla, hogy beteg vagy!
Ez a beszélgetés pár hónappal ezelőtt zajlott le. A gyerekek másképpen látják a világot, a világban az emberek által elfoglalt helyeket, mint a felnőttek. Ami a felnőtteknek megvetendő, teher, az a gyerek által megértett, elfogadott állapot.
Milyen is a mindennapi betegség az ezoteriában, mondhatni úgy, a mindennapok elviselésének mágiája?
Nem könnyű. Az éjszakához való készülődés is nehéz. Be kell venni a gyógyszereket, melyek ellen a szervezet élénken tiltakozik, mint minden méreganyag ellen. A betegségek egyetlen hatásos ellenszere létezik ma, a pénz. Ha van pénzed, megveheted a gyógyszertárakban, vagy másutt az egészségesebb vitaminokat, humánusabb, mellékhatások nélküli gyógyszereket. A szegényebbeknek a legolcsóbb gyógyszerek maradnak, melyeknek minden mellékhatása kijön, deformálódik a teste minden része.
A reggeli felkelés sem könnyű, reggel be kell iktatni egy kis időt arra, hogy elgondoljuk: ma is egy nap van, csak éjfélig tart, úgy kell élni, mintha minden nap az utolsó lenne, boldogan, könnyen venni bármilyen nehézséget. Bizony, az öröm is megvisel, ami nagyon ritka vendégként kopogtat be a házba. Fel kell rá készülni, mert a legyengült idegrendszer ugyanolyan nehezen uralkodik nagy öröm esetében, mintha bánat érné az embert.
Ezért szükség van a pozitív gondolkodásra, a jót és a rosszat egyformán elviselőre, hogy mindenhez úgy álljunk hozzá: ezt is könnyen megoldjuk, nincs lehetetlen helyzet, melyből ne kerülnénk ki győztesen. Ilyen leküzdendő terv a betegség is. Tiltakozik ellene a beteg minden része, a test egészséget kíván.
Keressünk gyógyítókat, akik feltöltik a sérült testrészeket, esetleg megtisztítják a rontásoktól a törések mentén? Hová forduljunk segítségért, hol keressünk?
Ne adjuk fel a harcot, melyet folytatunk, hiszen az embernek egyetlen élete van és ezt legjobb tudása szerint illene élnie. Igen, illene. Mindenkit az a sors illet meg, amilyet bevonzott magának, mondják az ezoterikusok.
Küzdjünk a betegség ellen, nevessünk az emberekre, akikkel találkozunk, kérdezzük meg tőlük, hogy vannak. Az emberek törődésre várnak, annyira kevesen vannak, akik észreveszik azt, hogy figyelemre van szükségük.
Köröttem is változik a helyzet, amióta az ezoteriával ismerkedem.
Megtanultam mosolyogni, s már könnyen megy, szinte magától jön. Mindenkihez van egy-két jó szavam, akivel csak találkozom.
Még gondolatban sokszor ellankadom, feladom a küzdelmet, azután elhessegetem a valóság tényeit, folytatom tovább a készülődést régi életemre, mintha csak félbemaradt volna, mintha kiestek volna ezek az évek, melyeket legszívesebben kitörölnék az emlékezetemből.
Nagyon sok rossz emberrel találkoztam, jósokkal, reikisekkel, mindenféle gonoszsággal. Köszönöm, hogy megtudhattam, vannak becsületes emberek, vannak, akik figyelnek rám és megtanulhattam ismét szeretni. Szeretet nélkül az ember nem is él. A szeretet adja az erőt a létezéshez, az élethez, anélkül üres az ember. Annyi tennivalóm akadna: személyes ügyemnek érzem az élővilág, az állatok helyzetét, a természetvédelmet, a jó és becsületes emberek védelmét. Remélem, egyszer még lesz rá módom, hogy ne csak szavakkal harcoljak értük!
A szív akkor a legboldogabb, amikor van kiért dobognia, van kiért örülnie. Az én szívem azt üzeni a világnak még mindig: szeretlek!
2011. január 30.