Hanyatlom.
Testem eszi a kór fekélye,
pusztít és megszüntet,
lopja az életet.
Tartom magam.
A családnak kellek még,
utolsó pillanatig
őrzök, gondoskodni akarok...
Nem veheti el senki
anyaságomat, szerelmemet.
Néz rám, s magam is a tükörben
szemezek csonttá aszott testemmel,
a halál által árnyékolt arcommal.
Szeretném, ha a szívemet látnád...
Másképpen tekints rám, kedvesem,
nem kívánom a szánalmat,
sem a félrenéző pillantásokat!
Most másállapotban vagyok,
érzem a ki nem mondottakat.
Búcsúzom naponta.
Zokogásom bennem reked,
vigasztalnom kell...
nagy a veszteségetek,
mindig Veletek leszek,
csak a bennem lévő tűzmadár
átszárnyal az időfolyóra.
Erőm, örömöm és hitem
a hagyaték.
2015. november 27.