Szememmel még soha nem láttam,
éreztem millió meteort,
amikor jövőmet s szerelmet vártam,
a sötét csillagpor arcul szórt.
Izzadtan eszméltem, tán végem,
arcomon csillogtak a bátrak,
váratlan és sok gonosz vendégem
ideggé vált bennem nagy gátnak.
Csillagok hullása azóta
mindenik kívánság, és vágyam,
megfogan a gyönyör, de kvóta
részem csak a rossz s a lázam.
Számtalan üzenet szállt tova,
hangtalan és szerény kiáltás,
alázat a remény, s hit hona,
a szívem tövises és málhás.
Nagy tervek, sóhajok, szeretet,
míg élek csillagként ragyogtok,
Arcturus, az öröm nevetett,
amikor születtem, mint boldog.
Hulljatok, égkövek, hűljetek,
sűrűtök mágnese rég a Föld,
izzon az akarás s élhetek,
míg lelkem tisztítja drágakőt.
2016. augusztus 14.