Áldozott Veronka hófehér ruhában,
kontyba tett hajában szép fehér virággal,
kicsinyke kezében kosárkában rózsa,
kihúzott szemével nem az ég zászlósa.
Gyönyörű leányka kígyóknak szemében,
sötét sorfal előtt lépkedett, szegényem,
nem tudta, rém jövő elkészült számára,
rontás és átok ül mindenik vágyára.
Mikor fejét vették, mellét elmetélték,
Dávid sírba testét hamar eltemették,
megrendült hatalma földöntúli létnek,
a Föld is kimozdult foglyaként űrtérnek.
Megtudta Krisztián, egykori jegyese,
megszakadt a szíve, világ ítélése,
Veronkának testét élesztette gyorsan,
kardját felkötötte a sátáni sorsban.
Megadta magát így mindenik sötétség,
az egész világból jött a sok hős vendég,
feltámadt a leány, jövő terv elkészült,
hős lovagok tette egy új csillagot szült.
2017. május 23.