Szeretlek, könnyű leszek Neked,
akár a keleti szellő, mely tikkasztó melegben udvarol,
s megfejted végre boroszlános üzenetem,
mely eléd hullott folyamatosan,
hogy olvasd, ami történt,
hogy itt vagyok és csak Rád várok.
Talán néha még kell a rejtőzés,
elbújok vigasztalómmal,
melyre várok hét hónapja már,
csengésével hangomnak feldolgozom
a múltat és örömömet,
hogy vagy nekem,
leszel, örökké velem,
bonyolult és titokzatos férfi lélek.
Ha mégsem pótolható
fájdalmam torz csúfsága testemen,
mellyel átnyújtanám a tökélyt
várva eszményi viszonzásra,
felejts el, vigasztaljon a tudat,
hogy miattad éltem.
Keress akkor egyetlen tiszta szívet,
dalolót és szívélyeset,
öleld át, várd a törvény csókját,
mely megnyitja kapuját a gyönyörnek.
Helyezd el érted epedő tagjaimat
aranykoporsóba oda, ahol
egykor éltem és vágyakoztam
szerelmes összesimulásra.
Szeretlek, naponta csalódva
várom a csodát. Nyújtsd át
a bizalmát a teljes egyesülésnek,
a tiszta és szabad létezésnek!
Szemem epedve rajong
személyiséged varázsjegyeiért,
melyeknek tökéletességét
szívem tűz-katlanként viseli,
úgy érzem, feltör a láva,
melyet csak hűvös logika hűthet.
Formálj magadnak, hős Pygmalion,
a belsőt készen kaptad,
s amilyen a szív, olyan a forma,
kutasd fel titkát a szépségnek!
Naponta élni a reményt
lehetetlen így tovább.
Várlak egyetlen szerelmem!
2017. július 12.