H.Kohut Katalin: A szabatos magyar nyelv

H.Kohut Katalin: A szabatos magyar nyelv

 

Titok című prózavers folytatása

 

Leírtam két éve, mit jelent számomra az olvasás, az irodalmi mű, mit várok el tőle, milyennek kell lennie a nyelvezetének, hogy gyönyörködtessen: szabatosnak, vagyis könnyen érthetőnek.

 

Leírtam, hogy a jó és gonosz ugyanoda megy halála után, meg hogy érthetetlen, hogy egyedül a jó szenved, egyetlen útjuk a halál lehet a földön, ami megváltás a szenvedéseikre. A törvényt várva, igazságot, bízva abban, hogy ez végre másképpen alakul, a jók megkapják a méltó helyüket a világban, a gonoszok a megérdemelt büntetésüket, már rájöttem, hogy nem ugyanúgy tekint rájuk a nap az égből, mint ahogyan hittem, hogy egyforma sugárzással imádja a földi lényeket, mert lehetetlen gondolat, felfogni nehéz, hogy aki ki akarja oltani a napot, árt a természetnek, köztük a tökéletes emberiségnek, az ugyanolyan megbecsülésben részesüljön, mint azok, akik vigyáznak minden életre, féltőn óvnak, felszólalnak a természet, a növények, állatok, törvénnyel rendelkező emberek védelmében.

 

A politika minden időben a gonoszoké volt, maguk állították a diktátorokat, bábokat, személyiség nélküli vezetőket, médiát, minisztereket, minden felelős személyét a politikának azzal a szándékkal, hogy megalázzák és tönkre tegyék a törvényét és életét az általuk emberségi törvénnyel rendelkező népeknek és sokaságoknak.

A mindenkori szándékosan bonyolított politikai nyelvezetnek közérthetőnek kell lennie, mindenki számára világosnak, felfoghatónak. A művész ember arra törekszik, hogy az igazságokat felfedve, ezeket lezárva keresve hozzá hasonló embereket, törvényt ülve a felfoghatatlan, a homályos, a sötétség gondolatai felett megalkossa az új nyelvi szabályokat, az új magyar versírást és irodalmat.

 

A magyar nyelv, mely állandóan felmutatásra került Szenci Molnár által a világnak, hogy tökéletes, számtalan nyelvi ellenséget szerzett egyfolytában, míg Luther reformátusai üzenve az egykori római egyháznak, mint állandó Babilonnak, a magyar nyelvet Bibliába szerkesztették azzal, hogy a Biblia jelenti a magyar népnek a romlását, ami igaz is, mert valamennyi magyar nyelvi ellenség beírásra került művészek, holt tengeri tekercsekből alkotott népek és vallások tanaival az élet könyvének nevezett, szinte a világmindenséget magában foglaló, kitárt karú Bibliába, mely szerint már az egész mindenség magyar nyelvi tökéletesség ellenes apokalipszissé vált, soha senki nem vizsgálta ennek kezdetét, eredetét, annak ellenére, hogy a gönci, vizsolyi, Jehova és más bibliák, adventista vallások, valamennyi reformátusokhoz kapcsolódó vallása a lutheri kezdetnek már a régen történelmi egyházzá vált római egyház ellenére is munkálkodott, egykori sátán bibliájaként. Gelencsér Zsigmond előszavával lepleztek a debreceniek a nyolcvanas években, kiadták a debreceni Bibliát, azzal a szándékkal, hogy végleg leleplezik és törvényt ülnek majd az állandó apokalipszis végrehajtói, a világ-könyvtár szereplői és tulajdonosai ellen.

A református Biblia taglalja, hogy az ország romlásának oka Jeruzsálem ideszabása volt tettekben, erkölcstelenségben, így vált állandóan ellenséggé a világ-könyvtár részeként apokaliptikus csapásként valamennyi Bibliája a világrészeknek, mint a Benkő egykori népeken végrehajtott zsolnai, a Jehova Bibliája Jeruzsálemnek, a gönczi Bibliája Szabó István lyukas szívű egykori csillag-Vénusz támadónak, akit Illés megsebesített a kardjával.

 

A tökéletes magyar nyelv könnyen elemezhető szavakból és mondatokból áll. Nincsen párja a világon. Gyönyöre a földnek, öröm játszani a szavakkal, betűkkel, elemezni a mondatokat, mondatrészeket. Ezt minden magyar nyelvet szeretőnek meg kell ismernie, különösen azért,mert egykor az angol időmértékes nyelvet itt hozták létre, mint a háromnemű német nyelvet is. A többi nyelvi ellenséget a latin kezdetével, francia folytatással Romániának köszönhettük minden időben, mint állandó nyelvi ellenségnek.

 

A Titok fellebbentette homályban élő, sűrű fátylát, már ismerjük minden művét a magyar nyelv ellenes szerzők nevével együtt az állandó apokalipszisnek, az, ami eddig sötétben vesztegelt, napfényre került.

 

A szabatos, mindenki számára könnyen érthető, szakszavak, idegen szavak nélküli magyar nyelv feledteti a múltját mindannak, ami történt ellene. Dicsérjük a magyar nyelv megreformálóját, az időmértékkel beszélő zenei tehetségeket, akiknek mindezt köszönheti a nagyvilág.

 

2017. március 20.