Üvölt a mélység, rázza le a magast,
rázza, mint meggyfürtöt a bíboros szél,
vadul rázza a piros lángú havast.
Megbotlik a tél, földön a szakálla,
megbotlik saját jégszív uszályában,
csuklik és botlik rőtszínű gégája.
Űrhidegből csókot küld a kishalál,
küld földi szemfödőnek jégvirágot,
küldője reményt, örök létet talál.
2017. június 19.