Cseppek hullanak alá a mennyből,
akár kékellő parák a csendből,
hűsítik égő szívemet, s arcom,
áhítattal csüngöm az alkalmon.
Tavaszi negédes, kedves permet,
öntözi a nemes rózsaberket,
a Föld párájával ölelkezik,
a jósága elér a lelkedig.
Tarts hát velem, drága egyetlenem,
frissítő utunk ék a jellemen,
esik a langy eső egyvégtében,
sétálunk halk-koppanó zenében.
2017. április 11.