Magyarul beszélő amerikai musical – 164 perces
Rendező: George Cukor
Író: George Bernath Shaw
Forgatókönyvíró: Alan Jay Lerner
Zeneszerző: Frederick Loewe, André Previn
Operatőr: Harry Strandling Sr.
Díszlettervező: Gene Allen
Jelmeztervező: Cecil Beaton
Producer: Jack L. Warner
Vágó: William H. Ziegler
Szereplők:
Elisa Doolittle: Audrey Hepburn
Higgins professzor: Rex Harrison
Pickering ezredes: Wilfrid Wide-White
Alfred Doolittle: Stanley Holloway
Kárpáthy Zoltán: Theodore Bikel
George Bernard Shaw klasszikus darabja, a Pygmalion előbb színpadi musical formájában varázsolta el fülbemászó dallamaival a közönséget, majd a George Cukor rendezte filmváltozat indult máig tartó világhódító útjára.
Higgins professzor, a nyelvészprofesszor, aki mindenki kiejtéséről tudja, honnan, melyik tartományból, városból származik, az egyik színházi előadás után összetalálkozik az Indiában élő Pickering ezredessel, aki éppen tájszólásokat gyűjt, amivel szívesen foglalkoznak mindketten. Higgins jegyzeteli az egyik virágáruslány beszédét, így elegyednek szóba egymással. Elisával közli, hogy félév alatt tökéletessé formálja a beszédjét, kiműveli őt, Sába királynőjévé is teheti.
Elisa megjegyzi, mit mondott a professzor, éppen kedvenc dalával ringatja magát, hogy nem kell más, csak egy albérlet, egy kis luk, ahol elférhet, szép ruhák, meleg, fűtött szoba, hű szerelmes, akivel együtt nézi a tavaszi napfelkeltét. Felkeresi a lány ezért Higginst, aki éppen az indiai nyelvészt fogadja vendégségben, a két zseni megállapodik Elisaval a fonetikus nyelvi, emberi etikettet megtanító, társasági életbe való vezetéséig történő formálásában, az úri viselkedés szabályainak elsajátításában, de Elisanak le kell szoknia a belérögzültekről, el kell felejtenie, honnan származik, mivel foglalkozott, hogyan élt és beszélt.
Elisa kimosása a mocsokból alaposan próbára teszi Higgins házvezetőnőjét, Pilsnét. Elisa apja hamarosan megtudja, hol van a lánya, elmegy megzsarolni Higgins professzort. A barátok moralistának tüntetik fel a szemetes apát levelezés útján, távolabbi cél, hogy politikussá művelik ki pár hónap alatt. Elisa apja, mint szemetes Lázár tört orrával lett beállítva.
Elisa apja öt fontot ad Higgins professzornak a lánya sorsának megváltoztatásáért, ezért a nyelvész saját tulajdonának tekinti kicsit a játékbabaként kezelt nehéz esetet, amelyik állandóan ellene fordul, természete, mint kiderül kiművelése ellenére mit sem változott. Az is kiderül, hogy a kezdete a világ-problémáknak a már régen sejtett egykori törvény képviselőinek elmélete volt, mely szerint minden ember jó és nem tudja magáról, még a legrútabban is van csodálnivaló. Eszerint régen nem nagyon voltak csúfak, torzak, rosszak, ha akadtak is, ezeket elnézte a törvény, nem lépett fel ellenük, így történhetett meg, hogy ezek a gyakorlatban a törvény ellen fordultak.
. A bűnben köttetett szerződés bűnt vonz maga után. Ha a két nyelvész előtte tanulmányozza az igazi szív-törvénnyel rendelkező hölgyek benső világát, ami a férfiak előtt mindig titokvolt, bár a kihívás folyamatosan megtörtént a lányok részéről, mikor mézédesen csábítják őket magukhoz, de ők elsősorban a férfiak szívét akarják hódítani, míg a férfiembert általában először a külső fogja meg, a látvány eltakarja sokszor a valóságot. Így történik ez a film folytatásában Elisanál is. A két nyelvész maga is megszédül a finomnak látszó saját teremtményétől, amelyik elvarázsolja őket nemiségével.
Nehéz munka, sőt egyenesen lehetetlen egy akusztika nélküli lény nyelvi és zenei művelése, de az élet nagyon sokszor rácáfol erre, így nem véletlen, hogy Elisa egyik dalához bemutatták az angol királyi család testőrségét, mely engem egy régi meséskönyv ólomkatonáira emlékeztetnek. Az angol királyság származása ezek szerint ugyanúgy történt etikettben, akusztikai, viselkedési szabályok bevezetésével, mint Elisa formálása, egy az eredetük.
Az akusztikával rendelkező ember a füleivel és minden testrészével együtt hallja a szavakat, a zenét, a ritmust, mely meghatározza a nyelvi kiejtését is, ezért beszél időmértékesen, hangsúlyozza a hosszú magánhangzókat, mássalhangzókat, akadálynak látszó zöngés hangzókat, melyeket örömmel használ és hangsúlyozza kiejtésüket. Az akadályokra szükség van a nyelvi tehetségeknek, mert ha simán siklanának a szavak, nem lelne benne gyönyörűséget a használója. Ilyen lehet a T betű, a K betű, vagy a basszusra emlékeztető B betűje az egykori Vízi táncsor Medúza zeneszerzőjének. Az akadályként fékezőn kimondott hangzók fontosak, mert ezek is az időmérték részesei, ezek nélkül nem lenne élvezetes a magyar nyelv.
„Odalenn délen meseszép éjen édes édent remélsz” egyik kedvenc dalunk, de az 1964-es film helyszínét e dal szövege szerint Alföldnek énekelve Spanyolországba helyezik, tehát ez lehetett egykor Dél, ahol élt egyszer Sába királynője.
Mikor az hosszú É betűt kimondja Elisa, arra gondol a két nyelvész, hogy ideje bemutatni a lányt társasági életben egy szolid, egyszerű, elegáns ruhában. A lányt megszédíti saját sikerélménye, megváltozik a szíve, finomodik, mely által egy általa ismeretlen szabadságot élvez. Elisa bevezetése úri társalgásba nem sikeres, megmarad nála a zsargonként feldolgozott börtönnyelv.
Felhívom a figyelmet a filmben mutatott finomságokra, süteményekre, az ital ismerettel együtt Kárpáthy Zoltán Jókai Mór filmjének főhőse jelentkezése Higginsnél, azzal, hogy ő mívelte ki, ő adta neki a nyelvi fonetikai tehetséget, az ország történelmét írja felül. Kárpáthy pár szó után megmutatkozó jellemtelensége mindent elárul.
Ennyi bevezető után bátran ajánlom mindenkinek értő szemmel történő élvezésére a filmnek, csodálatos betétdalaival, ritmusaival, azzal az örömmel, hogy még mindig vannak olyan nyelvészek, akik tudják a tájszólásokból, ki honnan ered, hiába minden törekvés, hogy kitermelik a falvakból, tanyákból, minden rétegből értelmiségnek, művésznek sikerélményt előlegezve meg az alacsonyabb rétegnek, mely szárnyakat ad neki, mert ezek a szárnyak megbénítják a valódi tehetségeket, irigység, viszály, kárörvendés, akadálypálya, minden eszköz megmarad kezükben, mellyel gátolják az embereket. Az önmagát kiművelő, vagy mások játéka folytán nyelvi tehetséggé és finom külsejűvé váló lányok és asszonyok csalókák, mivel a lelkük mélyén megmaradnak faragatlan börtön képviselőnek, amik bármikor képesek a mélyben szunnyadó régi tettük ismétlésére, végrehajtására. A tiszta lény örökös szabadságban szárnyal, játszik a szavakkal, a ritmussal, a zenével, mert a bűntelenség jelenti az igazi szabadságot. Aki bűnöző, fogságban van elméletben, a bűn lehúzza a mélybe, ahol élnie kell mindaddig, míg vissza nem kapja mindazt, amit elkövetett. Ez a kulcsa a jövő bűnbocsánatának.
A filmet itt is megnézhetik:
https://port.hu/adatlap/film/tv/my-fair-lady-my-fair-lady/movie-6534