H.Kohut Katalin: Megbocsátás (Ronsardi szonett)

H.Kohut Katalin: Megbocsátás

 

Hitszegés a hazugság, már jól tudom,

egyetlen lódítás, s szívem megreped,

akkor már benne a helyed nem leled,

a magyarázkodást felettébb unom.

 

Még megbocsátok, a szemem behunyom,

kincsektől dagad ilyenkor a zsebed,

s jól tudom, mit akarsz, hol jár az eszed,

saját vágy-köreimet körbefutom.

 

Kívánságom temérdek, jól ismered,

azt is, hogy örökké fogom a kezed,

Te lehetsz egyedül a legfontosabb.

 

Kegyes ígéret, sok terv, a jövendő,

világosságban, jósággal kötendő,

szívem szeret, s nincsen nála pontosabb.

 

2017. április 18.