„Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Szívemet írom, énekelne
szépet, s ha jő az éjszaka,
áhítattal ring pennám hegyén,
megformázom a szavakat,
szomjazok életet, a zeném,
ujjaimmal akkordokat
pengetek, dúrokon, mollokon
szólítlak meg, te nagyvilág,
hangverseny a nyelvi játékom,
örömben nincsenek viták.
Óhajtok, kívánok, akarok,
felkiáltójel jóbarát,
nem kutatom a szótakarót,
melegít-e, mint a kabát,
borzongat, mint szél a tereket,
égő arcomon langy eső,
hogyan ér minket a szeretet,
sivatagban víz-eredő.
Válaszaim szavakban leled,
kérdéseim világosak,
a megoldást szívedből veszed,
az ágyúk is virágosak.
Szórom a szépséget, a békét,
erős bástyám a gitárom,
eldalolom rossz legyőzését,
költősorsom én kitárom.
Költészet, ki fennen hirdeti
nagyságát a csillagoknak,
háromszín-öröm, mert nemzeti
a nyelve a magyaroknak.
2017. április 4.
Idézőjelbe tett mondat József Attila Ars poetica című versének két első sora