H.Kohut Katalin: Kiszámolós
Egy meg egy az kettő,
fogam már nem meddő,
szaporodik és nő,
számtanom kitűnő.
Számolok én délig,
elmegyek a révig,
onnan fel a hegyre,
várok a nagy kegyre.
Elhúzom az Időt,
felveszek lakkcipőt,
táncom járom hatig,
imádnak a pasik.
Hétkor vacsorázom,
rám talál az álom,
gyomrom tele, örül
gondolatom röpül.
Éjfélkor az óra
gondol a jelszóra,
hogy egy, kettő, három,
te leszel a párom.
2017. május 12.
Címkék:
számolás | számtan | kiszámolós | mondóka | Kohut | vers | gyerekvers