Élt egyszer egy aranyhajú, zöld szemű királylány Pannoniában. A szülei nagyon boldogok voltak, mikor megszületett, de amikor Johanna szépséges nővé fejlődött, egyre jobban magába mélyedt, álomvilágban élt, nem lehetett kicsalogatni a valóságba.
Az ország fekete seregeket tartott fenn, ez a törvénytaposás, meg a szomorú látlelet elkeserítette a királylányt, amikor mentek az alattvalók mesélni, milyen igazságtalanság érte őket. Már kicsi kora óta hallgatta ezeket a történeteket, vigasztalhatatlanná vált és úgy érezte, nincsen segítség, túl erősek a hatalmak ahhoz, hogy meggyőzze őket észérvekkel csendes szavakkal, ahogyan tette ezt addig, felhívásokat, verseket küldve fontosabb helyekre, reménytelenül. Közben a provinciák képviselték az egyházat, mely üldözte a zöld szemű szépséges leányokat állandó feszületesként, vádolva boszorkánysággal, meg férfiak megrontásával. A férfiak sötétek voltak, nem értették, hogy az ő hibájuk az, hogy a tökéleteseknek nem tudnak ellenállni, kihívásnak gondolták megjelenésüket, dallamos időmértékes éneküket. Egyébként is tilos volt használni a magyar nyelvet, mint egyetlen tökélyét a világnak. Johanna nem bírta nézni a rengeteg szenvedést, így került a másik világba.
A király és a felesége kihirdették hetedhét határon, hogy annak adják Johanna királylány kezét és az ország fele vagyonát, aki képes visszahozni őt az álomvilágból úgy, hogy felszámolja a fekete sereget és a provincia vatikáni földöntúli hatalom eltulajdonított törvényét visszaszerzi a magyar nyelv számára.
Jöttek a kérők minden országból, de mindegyik kudarcot vallott az ellenségek ellen, valamennyien áldozatokká váltak. Fehér herceg Lombardia birodalmából érkezett és kért bebocsájtást a királylány elé. A szülők lemondóan teljesítették a kívánságát, nem hitték a sok elesett hős után, hogy bárki is segíthetne még.
Jonatán egy szál kék nefelejccsel érkezett, odaállt Johanna elé és énekelni kezdte az egyik jól ismert slágert: „Csak egy kékszínű virág, ennyi a jelünk, s aki jön mind barát, boldog lesz velünk, csak egy kékszínű virág. s hozzánk tartozol”. Johannának a tiszta melódia a szívét megborzongatta, ismerős volt valahonnan a kék virág szövetsége. Odavetült a pillantása a kék nefelejcsre, s abban a pillanatban öntudatra ébredt, majd nézett, mint egy szivárvány íriszes szépséges istennő Jonatánra, végig hallgatva, hogy a szíve választottja mire készül.
Lombardia hercege másnap fehér seregével megütközött a fekete hadsereg ellen, legyőzve a mágiát és a hatalmas varázslókat. Utána a provinciákat meghódoltatva visszavették a törvényt erejével együtt. A királylány végig izgulta a csatát, féltette a megmentőjét, nehogy baja essen, annyira szerelmes volt már, hogy nem bírta elviselni a hőse távollétét egy pillanatra sem.
Két hét múlva ünnepelte az ország szabadságát és a magyar nyelv visszaszerzését. Johanna és Jonatán világraszóló lakodalmat ünnepelt, melyre a fél országot meghívták vendégségbe. Volt ott sok finom étek, mint ínyencségek tárháza, tiszta nektáros forrásvízből limonádé, italok, gyümölcsök, sütemények választékos kínálata, minden, mi embernek és istennek tökéletes. Aki nem hiszi, járjon utána!
A kék nefelejcs örökké a földöntúli hatalom szövetségének jele lett, annak szimbólumaként, hogy aki ránéz, egyből eszébe jut, mit nem szabad soha elfelejtenie.
2017. április 27.