A nőknek a férfiak idegenek, meg kell őket ismerniük, hogy örökké megtartsák figyelmüket és szerelmüket.
A másság, amit a férfi képvisel eredendően a szívében, fejében keresendő, ott kell végrehajtani az operációját a férjnek nemesítéshez.
Először is a gondolati csapongásokat kell lenyesni, akár a szőlőtőke kacsait, mivel a legtöbb férfi általában a külsőségeket veszi észre, szeret dicsekedni mások előtt a leigázott nő szépségével, vagyis szívesen mutogatja tulajdonát. Az okos nő ilyenkor ott hagyja általában, mert nincsen szüksége testiségre a szerelemhez, mélyen elítéli a csak kalimpáló aktusra képes, önkielégítést végző férfit.
Gondolati csapongás észlelhető a szívvel szerető és ragaszkodó férfinál is, ennek köszönhető az, hogy sokszor könnyen meghódítható mások által. Másak, mint mi vagyunk, mert nincsenek harmonikus és mély mindenségtudatos érzelmeik, sem méhük, melyben benne van a lelkük, a világ minden szerelmes odaadásával, mellyel átadják magukat a férfinak is. A férfi ebből keveset észlel, mert ő mindaddig idegen behatolónak számít, míg nem egyesül szívben-méhben a nővel, s nem érzi a csodát, mely végbemegy a szerelmes asszonyban, azt, hogy odaadásuk a nőiség legnagyobb csodája. A szerelmes nő anyaméhe kívánja a fogantatást, ilyenkor, mint vákum szippantja magába a férfit, s miután erejét magáénak vette, létrehozza szerelmes teste minden porcikájával a saját családját kiválasztott férjjelöltjével együtt gyermeke apjának. Egyesülésük végét jelzi a méh nektárjának rengése és illata a szájban. Szerencsés esetben ez egyszerre történik meg, ha a férfi is ugyanolyan odaadó és szerelmes, egyesülnek a gyönyörillataik.
A férfi, mint másság, az ismeretlen, még felfedezetlen emberként a naponta érzett anya-gyönyör és ártatlan szűzies csók megtapasztalását örök-élményként érzi minden részében, kívánja és várja az együttléteket, a feltétlen odaadását a tiszta nőnek, akit egyetlen, végleges társául fogad el, akit soha nem tudna elfelejteni, mással helyettesíteni.
Az okos nő nyesegeti tovább a férfit, hosszú kötélre engedi, hogy élvezze a szerelmi szárnyalása közben is szabadságát, mert tudja jól, hogy a monotonság, egyhangú hétköznapi ismétlődések fogságot jelentenének hosszú távon a férfinak. Meg kell keresni ezért közösen megbeszélve őszintén a férfi személyiségét, hogy mire van lényegében szüksége ahhoz, hogy törvényként tudjon üzemelni, képes legyen a család biztonságát, bizalmát biztosítani és fenntartani, érezze a nőknek születésüknél fogva adott gondoskodást, mellyel a férfi kötelessége megnő a család iránt érzett felelősségével. A szív-szerelmes férfi ugyanúgy szeret, mint a nő, tisztelve, törődve, mert ösztönösen működik a szeretett személyek szükségleteiről való gondoskodás azért, hogy később a család minden tagja egyformán fejlődjön minden területen, hogy a családi biztonság védettsége elkísérje a nőt és a férfit is munkavégzésében, támogatva egymást szelíden és jó tanácsokkal. Ezért az okos nő munka után meghallgatja a férjét, megbeszélve közösen a nap közben adódó problémákat.
A nő állandó segítő érdeklődése a férfi munkája iránt úgy történik, hogy a férfi észre sem veszi, hogy egy asszony lelke adja a munkaerejét, könnyedségét.
A szerelem a férfinál lassabban alakul ki, de ha megszeret igazán egy nőt, támaszává válik. Ez vonatkozik a becsületre, erkölcsiségre, teste-lelke védelmére is. Ez kölcsönös, a nő aggódása és féltése meghatja a férfit, ezért hálából állandóan körbeveszi udvarlásával, figyelmességgel.
A férfi menekül a problémáktól, különösen a betegségektől, mert ideálja mindig a tökéletes nő és gyerek, nem tud kiegyezni a természet tökéletlenségével, még akkor sem, ha ennek a sérült helyzetnek maga az okozója. Kevés férfiben alakul ki az önfeláldozás képessége egy életen keresztül, mint általában az asszonyokban.
A férfi naponta felfedezi a szerelmes nőt, mint egy ismeretlen bolygót, akinek titkai addig elzártan voltak, a két ismeretlen nem örök körforgásban egyesülve állandó érdekességet nyújt egymásnak. Az okos nő jól tudja, hogy elegendő egyetlen rossz szag, lehelet, közönséges kifejezés, pletyka, irigység, vagy bármiféle negatív tulajdonság ahhoz, hogy a férfi kiábránduljon. Érdekes módon a férfiak csodálják az angyali teremtéseket, felnéznek rájuk, mégis sokszor kerülnek a tisztaság képviselői őket összetörő, megalázó, kihasználó, cselédként dolgoztató férfiak csapdájába. Sokszor így járnak a legszebb asszonyok is, melyért lényegében maguk a hibásak, hogy a külsőhöz mentek hozzá, nem a benső lelkivilágot képviselő, szív-törvénnyel rendelkező férfihoz, akit megérdemeltek volna, aki tisztelné és igazán szeretné őket.
Az idegen férfit megismerni, felfedezni szívének tökéletességét olyan feladat a nő számára, mely állandó borzongással tölti el, különösen a hősiessége. Az egymás tisztelettel teljes megismerése, közös érdeklődési körök, teljes elfogadása a múltnak, mint fejlődésének érett emberré, állandó csodálat vezet el ahhoz az állapothoz, amikor a szerelmesek imádattal rajongnak egymásért az örökkévalóságig elválaszthatatlanul.
A bizalom nem engedi soha meg, hogy egyetlen füllentés,vagy bármiféle rossz természet, tulajdonság éket verjen kettejük közé. A szerelem olyan érzelem, mely két összeillő társ között jön létre, melyhez néha elég egyetlen pillanat, a felismerése annak, hogy megérkezett a szívben szunnyadó képmása a ideálnak. A szerelem soha el nem múlik, közös szárnyalása a nőnek és a férfinak az öröklét szabadságában a kulcsa a jó házasságnak.
2017. április 18.