- Béééla! Mit készítsünk Húsvétra?
- Drága Vilmám, amit általában szoktunk minden éven…
- De az már unalmas!
- Akkor újíts valamit!
- Jó, akkor kipróbálom az új franciasaláta receptet őzgerincformában. Zselatinnal kell összekeverni, attól dermed össze és főtt tojásokat lehet a saláta közé helyezni.
- Biztosan nagyon finom lesz és jót mutat majd a Húsvéti tálon. Mit akarsz még készíteni?
- Tudod Bélám, megmaradok a szokásos menünél, talán lesz húsleves és töltött káposzta is, meg csirkemellfilé zöldségkörettel, fokhagymás saláta öntettel, sült burgonyával, az a kedvencem.
- Sonkát vegyünk, drága Vilma?
- Inkább most kihagyom, viszont kinéztem finom főtt, füstölt tarját, az finomabb lesz.
- Akkor a húsvéti tál most főtt tarjáből, házi kolbászból, franciasalátából, egybefasírtból fog állni. Nem is kell külön főtt tojás hozzá!
- Szerintem sem, Bélám, lesz főtt tojás a fasírtban és a franciasalátában is. Fonott kalácsot viszont veszünk hozzá.
- Nagyon finom lesz minden, szeretem az ünnepeket, drága Vilma! Csak már a vendéglátás kicsit sokba kerül nekünk. Nem a
- gyerekekre gondolok, hanem az idegenekre, távoli ismerősökre.
- Így van, Bélám, miattuk veszünk mindig sört, bort, pálinkát és sütjük a sok süteményt! Még válogatnak is, mi pedig hallgatjuk az ittasok harsány dicsekvését. Tavaly elhatároztam, hogy soha többé nem engedek be ismerős családot sem…
- Mi történt, drága Vilma?
- Jött az üzemvezető a fiával, ha emlékszel rá. Megvendégeltem őket húsvéti tállal, itallal, üdítővel, süteményekkel, miután meglocsoltak engem. Egyszer csak odasúgta nekem a fiú, hogy neki kell a pénz, mert most biciklire gyűjt. Gondoltam magamban, én pedig lakásfelújításra, de odaadtam neki a pénzt, már amennyit tudtam nélkülözni. Keserű a szájízem azóta, ha a Húsvéti locsolkodásra gondolok.
- Nem is mondtad nekem, hogy Bandika megzsarolt téged pénzzel. Mikor gyerekek voltunk, kaptunk az ismerős néniktől egy forintot, néha kettőt, de ezt is restelkedve fogadtuk el, mert nem azért mentünk, hanem tiszteletből. Már ezt mára elfelejtették, hogy a nőket meg kell illatosítani, hogy el ne hervadjanak szépségükben.
- Én meg mentem a fiútestvéreimmel locsolkodni, Bélám. Hajnalban, mire felébredtünk, az ablakban találtuk az ajándékainkat, apa azt mondta, odatette a nyuszi. Mindhárman kaptunk csokitojásokat, csokinyulakat, csibéket, meg tojáscukrot, viszont a két testvérem egy-egy üveg illatos kölnivizet is.
- Ez így dukál, drága Vilma, nálunk is így volt.
- Csakhogy én felháborodtam azon, hogy nem kaptam kölnivizet, mert egyenrangúnak éreztem magamat a fiúkkal, s mentem velük locsolkodni a szomszédokba. István bátyám szégyellt engem, mikor elkértem tőle a kölnivizet. Elmondtam a locsolóversikémet és kaptam érte egy forintot, meg finom süteményeket.
- Akkoriban a lányok még főtt tojásokat festettek még, drága Vilma! Annyi tojást soha nem ettem, mint Húsvétkor, sőt az egész család arra járt.
- Igen, én is festettem, mert anyám ezt mondta, de nem értettem, miért, nem is vágytam arra, hogy a fiúk meglocsoljanak. Nem ismertem a locsolás misztériumát, s amíg nem vagyok tisztában valaminek az értelmével, addig nem foglalkozom vele különösebben.
- Most sem változtál, drága Vilma!
- De már tudom, hogy azt akarod, Bélám, mikor meglocsolsz, hogy örökké fiatal és szép maradjak neked, meg nagyon tisztelsz. Ez kölcsönös.
- Tudom, drága Vilma, ezért szeretem veled az összes ünnepet, a Húsvétot is. Már alig várom, hogy együtt falatozzuk el a finomságokat!
2017. április 10.