Mezei Attila egykori regéje ismert tán,
halálos lehelet gondolat-szikrája éjszaka,
amikor szerelmet élesztett Katalin mátkája,
Attila ámítva csalta meg a szép lányt.
Katalin játszotta nyelvészként a zenét és verseket,
Attila társaként csaliba ejtette szép szívét,
rabiga terhe lett a lányon a nyelvi ékesség,
kedvese ígérte eljövőt, közös, hű éveket.
Évekig tartott az állandó ígéret, a remény,
naponta bocsánat, szerelem gyümölcse vezekelt,
gondolat-válása néha már szívében létre kelt,
ilyenkor méreg volt lelkében, szív-láng hunyt, lett kemény.
Katalin füvet tett fekete könnyező pohárnak aljába,
madonnaként tűrve siratta fájdalmát naponta,
hörpintve gyilokból, egyetlenegy vigasztalója
a halál, melyre várt szüntelen, pokolnak bugyrára.
Így esett, hogy az első pokolnép földre érkezett,
létrejött akkor a kénköves kíséret embernek,
mély pince mélyében erjedő űrhordó a szemhez,
itt vége a halálnak, senki sem árthat fénylő tengernek.
Medúza Bandinak nevezték az első ördögöt,
ékesség világnak, hírneves csodálat, békesség,
Csokonai bora bordalos mámora ínyencség,
létrejött férfiak kedvence, vakságod öntözöd.
2017. március 13.