- Bééélám! Tudtad azt, hogy a félelem maga a szolgaság?
- Hogy érted ezt, drága Vilmám?
- Úgy, hogy a félelem teljesen lebénítja az embert, nem képes átadni másoknak a szeretetét, olyanná válik, mint aki rosszat tett, bűnös valamiben, vagyis szolgája lesz a félelemnek.
- Ez most hogyan jutott az eszedbe, drága Vilma?
- Magdikáról, mert amikor beszélek vele, pár hónappal az átélt harminc évnyi trauma után is kiguvadt szemekkel tekint néha, ilyenkor megijedtek a pillantásától.
- Mitől lett ilyen a nézése?
- Attól, Bélám, hogy 1983-ban a sátoraljaújhelyi Révész utcát összerakták a miskolci Bertalan utcával, azokat rendezve be lakóknak árnyékokkal, kíséretükkel, halotti, szellemvilággal a másik világból, köztük Bodorral, a nyolcadik utas a halállal, aki születésekor támadta meg Magdikát a szülészeten, űrpók lányának népével együtt, rengeteg feketemágusi cigánnyal, kurvázva őt egyből, mikor megszületett érthetetlenül azért, mert a Rákóczi térnél születik meg a barna bőrrel a pusztítóknak a gyermeke, amik elviszik az anyáknak a fogait, ezért egyből kiszedte a Keresztöltés népe az embereknek a fogait.
- Nagy ijedtség lehetett a kisbaba Magdikának szemezni a szörnyetegekkel...
- Még nagyobb az, ami 1986-ban Csernobilkor és utána történt. Nem törődtek vele, Bélám, hogy már két gyereket adtak neki ajándékul, azzal sem, hogy ő jelenti az emberiségi törvényt, egyszerre adták ki rá a támadási parancsot a két utcai lista alapján maguk helyett, saját sorsukat hajtják végre folyamatosan.
- Borzalmas ez, még belegondolni is, nemhogy átélni, drága Vilma! Mi történt Magdikával a támadás után, hogyan gondoskodott a gyerekeiről?
- Másvilágba került, hatalmas többek által végrehajtott hipnózisba, úgy járt, mint egy báb szögletesen, nagyra tágult szemekkel, így szolgálta a gyerekeit, azokat a munkahelyeket, ahová a romániai újhelyi rendőrség űzte maga helyett tizenhat órázni, saját sorsát végrehajtva.
- Kik ezek a törvénytaposók, akik mindezt tehették büntetlenül, drága Vilma?
- Ezek kiváltak egykor a sátán bibliájából vasföldként, ez volt a kezdetük, túlvilági életet hirdettek a bűnözőkkel, vérföld volt a jelük, vélték és végre is hajtották, hogy megváltoztatják az Időt és a törvényt.
- Kezdetben voltak vasak?
- Igen, akkor vastrágya eszméket szórtak szét mindenféle izmussal, mint szocializmussal, kommunizmusokkal, vallási ébredésekkel, akár, mint most is, viszont saját sorsukat, tetteiket, gyilkosságaikat, bénításaikat, csonkításaikat az áldozatokon hajtják végre többszáz éve már, Bélám. Biztosan hallottál róluk!
- Igen, a vastrágyáról hallottam, hogy ezek aranynak hirdették meg magukat, állandóan aranykorra vártak kezdetben, még Arany János idejében, csakhogy ezek kiváltak Romániából egykor Rákóczi idejében, azóta Rákóczi térként mészárolnak közösen a kurtizánokkal, való világ fenegyerekeivel, börtön bűnözőkkel, ezek jelentik az értelmiséget többezer éve.
- Valóban, Bélám, ezeké a szociális hálózat, minden elmeosztály, ezért titkon vannak azok a tettek, melyeket végrehajtanak maguk helyett, saját pszichiáterekkel.
- Megindult a föld, drága Vilmám, akár egy kaliba, jaj lett a földlakóknak úgy látom, ha menekülnie kell az embernek a törvénytaposók és bűnözők elől, ha van hová...
- Magdika is, drága Bélám a kilencvenes években naponta írta a novellákat, prózákat, verseket, dalokat arról, hogy reméli, van egy magasabbrendűbb földöntúli nép valahol a világűrben, akik látják őt, vizsgálják a gondolatait, a szívét, tudják, hogy segítségre van szüksége, eljönnek érte és kimenekítik innen.
- Tehát már az Istenben nem hitt akkor?
- Már akkor imádkozott annak ellenére, hogy megtámadásakor még azt mondogatta, hogy nem ismeri az Istent, de ha mégis létezik, bocsásson meg neki, megadja neki mindazt a tiszteletet, ami egy Istennek jár. Magdika, mint benső szív-törvénnyel rendelkező utolsó embere az országnak áldozása közepette egyenrangú félnek tekintette a mindenki által magasztalt Istent, sőt megvédte őt, azzal, hogy az Isten ártatlant nem hagy szenvedni, biztos benne, hogy nem miatta lett ilyen a sorsa, mindez a gonoszoknak a műve.
- Hihetetlen, két lábon járó törvény a földön, hogy is kerülhetett ide, drága Vilma?
- Úgy, hogy valamikor régen csak szív-törvénnyel rendelkező emberek éltek a világban, akiknek nem volt szükségük saját felettes papra, vagy hitszónokra ahhoz, hogy erkölcsösen, példamutatóan, becsületesen, szorgalmasan éljenek a világban. Magdikáék miatt az ország Hunnia börtön elme néven lezárta a határokat, hogy az utolsó Kohut embereket lemészárolja. Ebben minden benne van. Nem ember ezek szerint egyik sem, amelyik ember formában látható.
- Mitől dülledt ki Magdikának a szeme Vilmám?
- Megijedt a támadásakor, amikor jelet adtak a csernobili robbantással, hogy iszonyat történik Borsod megyében, majd 1992-ben, amikor a börtön tégla lakásba való zárása után folyamatosan a náci bolt és közlekedési fóbiások helyett, már a cigány és börtön emberjogi bizottságok nyitásakor, emelkedésükkor jelentkezett a láthatatlan világ, eltaposva mindenféle földöntúli törvényt, a lakásban vonult fel a média is Csillagok háborúja néven, a halottak ültek a fotelekben, ágyakon, mikor a Zöld medeia horroros felvonulása történt Amerikának Silvia Plath Üvegbúra könyve alapján zöld köntösében Magdikának. Felvonult az egész láthatatlan világ, köztük a pusztítók, a halál, amelyik minden éjjel legyőzte, nem hagyta aludni, tüdejét támadta meg, leállította, s mikor majdnem megfulladt Magdika, s feloltotta a villanyt, akkor enyhült a halál-sikolya.
- Rémisztő, drága Vilma!
- 1992. óta nem tudta leoltani a villanyt, kigyulladt a lámpája éjszaka, meg a paplan rajta, kifűrészelték alóla az ágy lábát, hörögtek felette az ózdi halálmágusok, ez volt a kezdet. A szenes holmit a lucsokból 1998-ban kezdte kimosni, addig tartott a felvonulás mindene összezúzása, szétlyuggatása mellett, utána folytatódott a kínzása érthetetlen módon sátán feleségeként a törvénynek, aki soha nem ismert egyetlen bűnözőt sem a világból. 1993-ra már kidülledt a szeme, rémült pillantás ez, nem tudom, hogyan nyugodhatna egyszer is meg. Azt hiszem, Magdika akkor lendült át tudatával az álom világba.
- Akit ilyen rémület és rettegés ér, legyen bármilyen halállal összefüggésben csak a teljes nyugalom, a szerelem tudja elfeledtetni, mindent elsöprő érzésre van szükség ahhoz, hogy a halálfélelmet enyhítse, elmulassza egyszer.
- Igen, Bélám, Magdika lánya ugyanilyen pillantásokkal néz, amióta ott találta az anyját kétszer eszméletlenül a földön. A rettenet és a tőr, melyet a bűnözőknek megírtak egykor, nem érinthetett soha tiszta szívű embereket.
- Míg fel nem oldódik a szeretetben a félelem, fel nem szívódik, mint a pára az üvegen, addig Magdika és mindenki, aki átélte a halálélményt, a horrort, a másik világ jelentkezését szellemvilágokkal együtt a lakásban, a félelem alattvalója. Az álomvilágból úgy kell éleszteni, hogy szembesíteni kell mindazzal, amit átélt, megmutatva neki, mitől menekült el a valóságból, majd visszatér fokozatosan az alaki gondolkozása.
- Reméljük, soha többé nem lesz ilyen fertelem, hát még ha minden elmondható és leírható lenne, amit a borsodiak elkövettek a szentélye ellen az utolsó törvénnyel rendelkező Istennőnek.
2017. március 27.