Hajdanában danában, gólyamadár honában,
angol ország mélyiben, nagy uraság falvában
élt Eszterke, szerelmes, hangocskája kellemes,
udvarlója szellemes, a hűséges Kemenes.
Esztervirág szépséges bájitalát megfőzte,
termékennyé megtegye, s két mellében érezte
a zöld fűnek rontását, a rontásnak varázsát,
szépségének nagy árát, elveszített barátját.
Ágynak esett, elmúlott, mint tavaszi zápor,
sírján termett keleplő udvaroló mámor
hófehéren, feketén, mint cicónia szárnya,
babát hirdet, udvarol, örök melegség várja.
2017. március 31.