H.Kohut Katalin: Az eső
Az eső, mint ég könnye segít megérteni a szívet
Mindig szerettem az esőt, mikor megérkezik és kopog az ablakon, legszívesebben azt felelném, hogy be szabad jönni. Jelzéseket ad, hogy tisztul a világ, a növények, állatok, a Mindenség megújul, akár az én szívem.
Mikor kissé lehűti a levegőt, én áhítatosan nézek könnybe lábadt szemeimből kifelé, közös ügyünk a frissülés, a lelki igénye a csöndnek, a világ szeretetének. Nem értettem soha, mi ennek az oka, mások haragudnak rá, de engem összeköt vele a szerelem, az érzés, hogy szükségem van rá.
Ilyenkor lefekszem az ágyamra és a háztetőt körbe udvarló ezüstcseppeket hallgatom. Az öröm éneke is elhallgat. Ilyenkor kottázódnak szívemben a dallamok. Alkalmas ez az idő arra, hogy számba vegyem sorsomat, elgondoljam a jövőmet, szinte órákig tervezgetek, szolgálok álmaimmal magamnak azzal, hogy majd valóra váltom. Vizsgálom szívem érzéseit, s olyan mélységekre bukkanok, melyeket örömmel öntök szavakba. A tisztaság és szabadság feltárul ilyenkor, s gondtalan órákat nyújt nekem.
Mikor az utcán ér a lágy eső, vánszorogva araszolva járok, mintegy meghosszabbítom az utat, hogy minél tovább élvezzem a kihalt utcák csendjét, a bizsergető érzést bőrömön. Közben figyelem a fákat, növényeket, mennyire boldogan szívják magukba a frissítő nektárjukat. Elképzelem, amint az afrikai forróságban a kókadt színpompás rózsa, melyet csőrével hozott és ültetett a kék madár, hirtelen felemeli nemes fejét az ég felé és üdvözli a felhők könnyeit. Aztán látom, amint a cseppekből tócsák, tavak képződnek, megindulnak a folyamok, s az emberek feltámadnak az állatokkal együtt, isszák az oxigén dús italát.
Az eső ismeri a szívek titkait, melyet olyan sokszor remélt a jóember, markában tarthatta számtalanszor, hallgathatta imáját. Az ember gyönyöre a természet, minden, mi áldás, kútfője a szeretetnek, törődésnek, gondoskodásnak.
Szeretem az esőt, mikor megérkezik, mimóza szívem kinyílik és magába fogadja a csend és szerelem üzenetét. Bizalmam iránta határtalan, a természet gyógyítója végig pereg az ablaküvegen, üzen egykori tökéletes múlt képviselőjeként, hogy az öntözője a világnak megérkezett.
2017. augusztus 13.