H.Kohut Katalin: Csillagok, csillagok
Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem,
merre van otthonom, hol népem meglelem.
Veszélyes út, melyen ballagok egymagam,
sötétség vár reám, sírgödör alattam.
Csillagok, csillagok, nézzetek énreám,
hazámat keresem, bámulok én bután,
tekintek az égre, hol talán öröm ért,
születtem, csillogtam, a földi örömért.
Csillagok, csillagok otthonom rám hajolt,
fényutat mutatott, pöcébe behatolt,
leszállt ég serege, vigyáznak már reám,
de fényem bevontam, itt leltem meg arám.
Csillagok, csillagok, gyémántos csillagok,
teljesült a vágyam, igaz, mit leírok,
férjem és szerelmem felügyel ezentúl,
feleség beszédem szív-könnyem nektárul.
2017. március 17.