Valamikor régen olasz honban élt két család, amelyek állandó harcban álltak egymással. Nem tehettek róla, mert állandóan forrt a vérük, nínózott benne a bosszú, amikor valamelyik családtag elesett az állandó vércsatában. Kötekedtek egymással, amikor néha összefutottak az utcákon, vagy bárhol, addig nem nyughattak, míg verekedést nem szítottak.
Ricardo és Nicolas tizennyolc évesek, nagykorúak lettek. Addig aránylag védetten éltek családjukban, ekkor mindketten elindultak a bárokba megünnepelni nagykorúságukat. Szépek voltak, a lányok szívét meghódították hamar. A Zanzi bárban éjfélt ütött az óra, amikor egy lövés dörrent. Az óramutató megállt ijedtében, mert a gyönyörű Ricardo holtan zuhant a földre. Nicolas kezében ott füstölgött a gyilkos szerszám. Nem gondolkozott, elégedettség látszott arcán, bár megijedt élete első gyilkosságától, még soha nem ölt embert.
Általában a vér és halál látványa olyan hatással van másokra, hogy soha nem tudják feldolgozni. Ha viszont valaki gyilkossá válik egyszer, már sokkal hamarabb fog máskor is életet oltani, mintegy megrészegedik a vértől, attól az érzéstől, hogy ő mostantól élet és halál fölött rendelkezik, ő maga jelenti a törvényt, melyet képvisel a többi vértörvényt ülő gyilkossal.
Így alakult ki mára a halál keresztapa birodalma elektromos vérrel rendelkező csőtésztákkal, makarónikkal, ahogyan megteremtették ezeket a maffiákat állandóan forrongó bosszúvágyó vérrel, melyen nem tudnak uralkodni. Ilyen volt Nicolas is, ezért nem viselte meg az első gyilkossága, azt hitte, a szépséges Ricardo szívének kioltása valamilyen dicsőséget hozott a családjának.
A halál népe soha nem tartott igényt az ártatlanok életére, a halál nem arat féktelenül, csak azokat veszi magához, akik hozzá tartoznak. Ezért volt a régi ember törvények szerint az élet végtelen az egészséges, tökéletes emberek számára, akik hosszú életük végén csak elaludtak álmukban egy éjszaka, meg a szívtörvényű, erkölcsös lányok és fiúk életét sem a ő vette el, hanem olyan sötét hatalmak, melyek eddig csak mesékben, szimbólumokban megírt fekete varázstörténetekben maradtak fenn, sárkányok, boszorkányok, szörnyek, űrpusztítók létrehozóiként kezdték az állandó vérontását a tehetségeknek, törvénytisztelőknek, szépséges lényeknek. A halál keresztapa név viselése már feldolgozást kapott, hiszen a vértörvényük azt jelentette, hogy a forrongó bosszúálló véren nem lehet uralkodni, ezt meg kellett értetni először, hogy tegyenek a jövőjük érdekében lépéseket. Mindezt egyetlen barna hajú örökbe fogadott asszonyka értette meg a vendetta népével, aki odament a bárban Nicolashoz, közölve vele, milyen súlyos tettet követett el, rajta van a vére Ricardonak, amit majd egyszer vissza kell kapnia a karmájuk törvénye szerint, s így a gyilkolásnak soha nem lesz vége. Nincsen bűnbocsánat a gyilkosnak, addig kell kergetnie a kiontott vérnek, míg elégtételt nem kap az áldozat.
Nicolas odament Ricardo teteméhez, megnézte a szépséges halott fiút, aki már soha nem élvezheti az ifjúságot, soha nem lehet szerelmes, felfogta, hogy mit jelent az élete valakinek. Bocsánatot kért sírva az ellenséges családtól, megígérte, hogy pótolja a fiúkat, mindenben segít nekik.
A két család kezet fogott egymással, mert felfogták végre, hogy aki ártatlan vért ont, az megérdemli a büntetést és nem lehet bosszút állni olyan családtag miatt, aki törvénytaposóként gyilkolt. A vendetta, mint állandó ellenségeskedéssel és viszállyal járó vérbosszúja a családoknak befejeződött, a békesség útjára lépő családok közösen veszik fel a harcot a ma fiaival, amik mindenféle emberséget eltaposva dőzsölve élnek rablásból, lopásból, tiltott üzelmekkel, kereskedelmekkel, munkát soha nem ismerve, bosszút állva az ártatlanok családján, ha valamelyikük lelepleződik, vagy megsérül. Ez a bosszúállása a fertelmeknek az egész mindenség ügye, mert családjaik ugyanannyira veszélyesek, mint a maffia vezérek. Mindent áthágva veszélyeztetik az egész Föld jövő és jelen egészségét, épségét. Ezek a baktérium és különféle bombával rendelkező országokra is vonatkoznak, meg az élővilágot megtámadó vegyi fegyverek tulajdonosaira is.
A mese a magasabb igazság szimbólumokba rejtve, így maradtak fenn a régi fekete seregek történetei, legendái, birodalmainak tündöklései, varázslásaikkal együtt. Új formát találtak maguknak a bosszúállók, az életellenesek, új mesékre késztetik az írókat, hogy egyszer napvilágra jöjjön minden igazságtalanság, ártatlanok elleni támadás a világon.
Ricardo és Nicolas története hűen tükrözi azt a régi maffiát, melynek a nevét felvéve követik el a merényleteket tiszta szívű, szép és tehetséges emberek ellen titokban, mert a gonoszok tetteit mindig így követték el, soha nem kiáltott még az ártatlanok vére a háztetőkön, hogy onnan hirdessék ki az ellenük támadók ítéletét. A vendetta törvénye feldolgozást nyert a megértés, elfogadás során. Többé nem állnak meg a végtelen idő szív-órái merényletek miatt.
2017. április 20.