Katkat több, mint tíz év állandó megalázás után döntött úgy, hogy elválik a férjétől. Nem értette senki sem, miért bántja Tibor, fel voltak háborodva, amikor meghallották, hogyan szólítja. A válás után még odaszólt neki az udvaron sziszegve, a foga alatt, hogy úgyis kicsinálja. Katkat kifizette az általa kiharcolt és fizetett lakásból a részét Tibornak, aki havonta addig elmúlatta fizetését, közölve, hogy vonja le az adósságát az asszony abból, amit még fog fizetni helyette.
Felfigyelt egy újsághirdetésre, miszerint a megyeközpontban lévő másfél szobás tanácsi lakást cserélnék el a szülővárosába. Megegyeztek a ráfizetés összegében, de a szerződéskötésre meg kellett hívni Tibort, mert nem íratta le a lakásról a nevét. Egyszerűen átvette a két lakás közötti különbözet összegét ifjú feleségével együtt az ügyvédnőtől. A tanácsi lakást szétberhelt állapotban találta. Létrát kért kölcsön, bevásárolt tapétát és mindenféle festéket, nekilátott egyedül a felújításnak. Igen ám, de minden ócska, régi volt, még a villanyvezetékek is. A kölcsönzőből kihozott parkettacsiszoló kiverte a biztosítékot, amit nem tudott kicserélni. A sötétben folytatta tovább lámpavilágítás mellett a tapétázást, másnap döbbenten nézte a végeredményt. A tapétacsíkok össze-vissza álltak, némelyiket fejjel lefelé ragasztotta a falra. Meghaladta az erejét ez a felújítás. Hozni kellett a bútorokat, meg volt rendelve a költöztető autó.
A hatodik emeleti albérleti lakásból hurcolkodott, lifttel hordták le az összepakolt könyveket, tárgyakat, még a szekrényeket is. Maga is beszállt a teherautó vezető ülésébe. Odaértek a tanácsi lakás szürke, mállott falú bérháza elé. A költöztetők lepakolták a berendezést, majd közölték, hogy nem viszik fel, mert kevés a pénz, amit előre kialkudtak. Ott hagyták Katkatot az utcán egyedül, elmenetelük előtt még párszor belerúgtak a cserepes virágokba. Katkat leült a járdaszegélyre az eleredt esőben, várakozott. Valamilyen csodában reménykedett. Még maradt négyezer forintja, ez kellene egy hónapra ennivalóra.
Arra jött egy taxi, hozott valakit az utcába. Meglátta a bérház előtt a kiállítást, kiszállt, odajött Katkathoz és megkérdezte, mi a gond. Mikor az asszony elmondta neki, mi történt, a nagy darab, jószívű férfi elment a legközelebbi kocsmába és hozott magával két segítséget. Felhordták a bútorokat a félig felcsiszolt és kitapétázott lakásba. Négyezer forintot kértek el.
Jött az este, áram nem volt, Katkat gyertyafény mellett üldögélve nem látta annyira a káoszt, ami körülveszi. Már csak egyetlen kincse maradt, egy bordó ékköves gyűrű. Ránézett az ujjára, meglepődött, mert a hatalmas bordó követ valahol elveszítette. Másnap elvitte az aranygyűrűt a bizományiba, alig maradt súlya a bordó ékkő nélkül. Ezerötszáz forintot számítottak fel az arany súlyáért, talán ezzel valameddig kihúzza.
A bordó ékkő azóta is ott hever valahol az utcán, ahová a szívtelen bűnöző város költöztetői ledobták az élete összegyűjtött értékeit. Rengeteg tennivaló és fizetnivaló a jövőben, ami rá vár, hogy jól érezze magát abban a tanácsi lakásban, melynek téglafalai árulkodtak a jelenről és a jövőről.
2017. május 24.