H.Kohut Katalin: Boldogság

 

 

Mit jelent a boldogság?

Számomra a szelíd reményt,

óvó tenyered simogatását,

két szemed fényességét,

biztonságát törvényednek,

akaratát az ég-kéknek,

keleti szél kötését,

mellyel üzentem húsz éven át

falevelekre írt búcsúdalommal.

Basszusát a vízmélységnek

igába vonva szétküldtem

a végső akkordok áriáját

a világ négy égtája felé,

s míg hangomat engedték,

daloltam az igazaknak,

meghívtam a világot

haláltusámra a miskolci pöcegödör mélyére.

 

Orcám felismerhetetlenségig torzult

a csonkításoktól, így jöttél drága,

szívem maradt egyedül belőlem,

mielőtt átlendültem volna az öröklétre.

 

Már megszoktam a szeretetet, elfogadtam,

engem is féltenek és biztonságot adnak.

Beleremegtem a felismerésbe,

hárítasz engem a tükörképmástól,

azt akarod, tökéletesben gyönyörködjön

ismét a Szépség és a Szeretet.

 

Biztonságban pihegek a fekete lakásban,

nem engeded látni a sértő sivárságot,

eltakarom szívemet és várok türelmetlenül.

Azt hittem, játék folytatás ez is,

velem senki sem lehet jó,

nem találok okot, mely megmagyarázná

az eddigi miérteket.

 

A Boldogság szárnyai között pihenve

szívem megnyugodott és örök-szerelem

frigyét kötötte az egyetlennel.

Kapuja tárul a végtelennek,

már véget ért az álom,

a jövő kulcsa békességgel

szövetkezve megérkezett.

Aranyszínben lépünk oltár elé,

ahol majd felszakad véglegesen a homálya

az eddigi éveknek,

s elénekeljük közös nászdalunkat,

melynek mennyei refrénjét a Minden

együtt zengi a zenei óriásokkal.

 

Mit jelent a boldogság?

Szelíd hatalmát a tökélynek,

az örökös igazságot,

tökéletes harmóniát Szépséggel,

a Szeretet ismételt szabadságát,

a Szerelem örökkévalóságát.

 

 

2017. június 29.