H.Kohut Katalin: Boldogság
Mit jelent a boldogság?
Számomra a szelíd reményt,
óvó tenyered simogatását,
két szemed fényességét,
biztonságát törvényednek,
akaratát az ég-kéknek,
keleti szél kötését,
mellyel üzentem húsz éven át
falevelekre írt búcsúdalommal.
Basszusát a vízmélységnek
igába vonva szétküldtem
a végső akkordok áriáját
a világ négy égtája felé,
s míg hangomat engedték,
daloltam az igazaknak,
meghívtam a világot
haláltusámra a miskolci pöcegödör mélyére.
Orcám felismerhetetlenségig torzult
a csonkításoktól, így jöttél drága,
szívem maradt egyedül belőlem,
mielőtt átlendültem volna az öröklétre.
Már megszoktam a szeretetet, elfogadtam,
engem is féltenek és biztonságot adnak.
Beleremegtem a felismerésbe,
hárítasz engem a tükörképmástól,
azt akarod, tökéletesben gyönyörködjön
ismét a Szépség és a Szeretet.
Biztonságban pihegek a fekete lakásban,
nem engeded látni a sértő sivárságot,
eltakarom szívemet és várok türelmetlenül.
Azt hittem, játék folytatás ez is,
velem senki sem lehet jó,
nem találok okot, mely megmagyarázná
az eddigi miérteket.
A Boldogság szárnyai között pihenve
szívem megnyugodott és örök-szerelem
frigyét kötötte az egyetlennel.
Kapuja tárul a végtelennek,
már véget ért az álom,
a jövő kulcsa békességgel
szövetkezve megérkezett.
Aranyszínben lépünk oltár elé,
ahol majd felszakad véglegesen a homálya
az eddigi éveknek,
s elénekeljük közös nászdalunkat,
melynek mennyei refrénjét a Minden
együtt zengi a zenei óriásokkal.
Mit jelent a boldogság?
Szelíd hatalmát a tökélynek,
az örökös igazságot,
tökéletes harmóniát Szépséggel,
a Szeretet ismételt szabadságát,
a Szerelem örökkévalóságát.
2017. június 29.