Bárki felveheti havonta a minimálbérét, hogy beossza azt egy hónapig.
Valaki rengeteg fizetést kap, nem érti meg Bárki sóhaját, hogy nem telik neki finom ennivalóra, festésre, pedig havonta a bevételből elteszi a pénzt, de mindig hozzá kell nyúlnia.
Valaki állandóan dicsekszik, felteszi a facebookra a fotóit a finom ételeinek, az elegáns házának, szobájának, királynői ruháinak, Bárki nem érti, hogy mi a különbség közöttük, miért jár pompa Valakinek, akit csak kineveztek valakinek a névtára miatt az apokalipszisnek, miért nem jár annak a Bárkinek, aki erről nem tud, maga ebben nem vett részt, tisztelettel és barátsággal bánt azokkal, akik áldozatok voltak.
Igazka, mint áldozat rokkantsági ellátásból él pár esztendeje, amióta a koldulást abba hagyatták vele, s engedték emelkedni a havi tízezer forintos szociális járadékát. Semmi sem jár neki az egészségügynek nevezett Hunnia elmeosztálytól, sem közlekedési támogatás, sem közgyógy, hogy közösen viseljék a terhét annak, amit végrehajtottak.
Igazka már két esztendeje főz naponta, megveszi heti kétezer forintjából a lottót is már, igaz, hogy egyet és yokerfogadás nélkül, meg hetente a legolcsóbb hüvelyt, lánya mai napig gondoskodik a dohányról, mivel mérgezésével szoktak a cigiről és a kávéról a Hunnia elmeosztály betegei 1973. óta.
Beázott egyedül, összetette az utcája az összes beázással, esővel megjelölt ház, lakás értelmiség legyőzőjének Ének az esőben című film alapján kitalált Müller menhelyének áldozásának jelét, most Igazka ázik be egyedül, a fejre támadó csapások lakásaikat, házaikat felújították.
Eltette a pénzt festésre hosszú éveken keresztül, de mindig hozzá kellett nyúlni a bevételhez. Ahogyan megkapja a pénzét, aznap befizeti a postán a rezsit csekkeken, majd az ebédet, megveszi a boltban az éppen fogyóban lévő legfontosabb élelmiszereket, tisztasági dolgokat, elteszi a kétezer forintját tönkretett lábainak kezelésére, mert havonta járnia kell, amióta a kórházban tönkre tették szándékosan, megveszi a drága fogkezelési dolgokat, estére nem marad a pénztárcájában csak kb. tízezer forint. Kiváltja rengeteg, egyre jobban szaporodó betegségeire a gyógyszereket, megveszi a vitaminokat.
A maradékból kellene fedeznie a bérletet, a napi bevásárlásokat egy hónapig, a javításokat a lakáson, mint vízszerelési, egyéb munkákat. Mivel minden hónapban elromlik valami, mert egyformán szerencsétlen azokkal, akik megáldozták, mindig hozzá kell nyúlnia a festés árához. Így szomorúan néz maga elé, nem tud rápillantani a falra, a beázás nyomaira, nem érti, mi köze van neki mások tetteihez, meg azt sem, hogy a város lakossága miért újítja kedvezményesen és ingyen a már megöregedett, nyugdíjba ment 81 éve hosszabbítást rendező alkoholistáinak, rossz természetű elmeosztályának.
Valaki látja, hogy igazka mennyire ápolt, szép még mindig, nehezen viseli, dicsekszik azzal, mikor Igazka válltöréséig hetente kétszer ment tiszta oxigéndús forrásvízért, hogy csak egészségeset igyon, s nem tellett neki még ásványvízre sem, maga soha nem kóstolta meg még a szörpöket, édes italokat, gyümölcsleveket. Kiabáltak Igazkára az aggok, hogy minek a víz, maguk mióta eszüket tudják, csak bort isznak, meg arról szól az életük, hogy érezzék magukat jól, szórakozzanak mindaddig, míg meg nem halnak, kitámadva Igazkát azért is, hogy számítógépen dolgozva, írva verseket, cikkeket, novellákat jelezte mindenkinek, mi történt vele.
Bárki a neten is kritizálta Igazkát, hogy ő beosztja a pénzt, mert van férje, tehát egyikük fizetése megy el csak a rezsire, főbb kiadásokra, a másik megmarad tisztán.
Bárki üzemit hord, a férj szolgálja a feleséget, akinek betegsége miatt ketten járnak az orvoshoz, ami meghatja Igazkát, mert ő félévente jár kivizsgálásra egyedül és érte még soha senki nem aggódott. Véleménye szerint így jó kettesben megöregedni, hogyha bármi is történik, mindig együtt legyenek a szerető férjek és feleségek.
Igazka, Bárki és Valaki meséje szerint az a jó, aki kiveszi a részét a tor-ünnepből, melyet ülnek Igazka temetése, haldoklása felett, szerelmesen, szerető családdal élve emberhez hasonló módon az életüket, Bárki csak mosolyog, elégtételt érezve, hogy igen, neki is hasonló sorsa van, ez jár mindenkinek, Igazka pedig folyamatosan számolva fel mindenét, elosztogatva szép ruháit, melyek saját harmóniáját jelentették azoknak, akiknek nem volt ízlésük, igényük a szépre, mely már csak belül jelentette, melyre igazán soha senki nem volt kíváncsi, retoárját írta meg, melyet letöröltek az egyik magazinból azzal a váddal, hogy nem tud viselkedni, mert leírta azokat az általa felismert neveket, melyek dőzsölve írnak, elismertséget keresve maguknak, tort ülnek továbbra is, ezzel törölték végleg, hogy viselkedésével nem értenek egyet, meg nincsen szükségük haldoklóra, a gyilkosok, mint egyik névmáshoz sem sorolhatóak azért járnak a magazinba, hogy szórakozzanak, könyveket adjanak ki, megosztotta Igazka őket, egyik megfúrta, a másik hagyta, hogy leplezzen, mi történt vele.
Igazka készülve a megváltó halálra, hiába esdekelt eutanáziáért a gyilkosaihoz a Hunnia elménél, arra gondolt, utoljára meglepi magát mindenféle földi jóval, amire egész életében nem tellett. Egy hónapig naponta vásárolt a boltokban, vett csirkemellfilét, zöldségeket, hasábburgonyát, uborkát, paradicsomot, földiepret, narancsot, graifurtot, mindenféle édességet készített, melybe a naponta megőrölt földimogyorót keverte, melyet a gerince miatt mindig kellett volna fogyasztania. Gyümölcsjoghurtot vásárolt, meg rengeteg tejet, kakaót, kalácsot, igazi házi vajat, kiflit, meg mindazt a finomságot, melyeket gyerekkorában fogyasztott édesapja mellett. Vett a Dohányboltban Vilmos körte pálinkát, meg egy doboz sört, vörösbort, cigarettát a dohány helyett két naponta. Megjavíttatott mindent a lakásban, mindenféle készüléket megvásárolt a konyhába, amikre vágyott, s szinte áhítattal fogyasztotta naponta a finomságokat, egészen addig, míg el nem fogyott a pénze.
Tavasz jön, Húsvét, végig nézett kijózanodva a falakon, hogy így
soha nem festi ki az értelmiség legyőzés miatt Rákóczi tér által rosszul beépített tetőfedés utáni beázásai nyomát, véglegesen felszámolta a tartalékait.
Itt a vége a mesének, vágya egyszer talán teljesül, hogy elköltözhet messze a szürke várostól, mely temetőföldje volt harminc éven keresztül.
2017. március 23.