Az ihlet teremtett népeknél adott, mert ők azok, akik össze vannak kötve teremtőjükkel, ezért álmodnak. A tiszta logika nem álmodik, nincsen istene az embernek. Ilyenek a feltalálók, a csillagok, az igazi ember nagyságok, akikről általában példát veszünk a világtörténelemből.
Régebben az ihlet fogalmát számmal is kifejezték, mint szentséges szám hetesével:
1-es szinten volt az anyag, mert hőt vett fel és adott le,vagyis egy funkcióra képes.
2-es szinten volt a növény, mert hőt és táplálékot vett fel és adott le, vagyis két funkcióra képes.
3-as szinten volt az állat, mert mindezek mellett érezni is tud, vagyis három funkcióra képes.
4-es szinten volt az átlagember, mert mindezek mellett gondolkozni is tud, vagyis négy funkcióra képes.
5-ös szinten volt a művész, mert ihlete is van, vagyis öt funkcióra képes.
6-os szinten volt a próféta, mert isteni küldetéssel prófécia mondással rendelkezik, vagyis hat funkcióra képes.
7-es szinten volt az Isten hét funkcióval, maga a teremtő.
Ezek a hetes számmal jelöltek egyetlen Istent jelentettek a népével egykori Japánból.
Az ember logikával rendelkezik, mely egyben a problémamegoldó képességét is jelenti. Az ihlettel bíró művészek, mint csillagok, vagy másféle eredetűek azt közvetítik, közvetítették régebben,míg a földön éltek, amilyen világban és törvényben éltek. Fejlett igazságérzettel, mint Petőfinek volt, szabadságot, vagy éppen azt akart elérni mások nevében, amit veszélyeztetve látott. Ezek a nagyságok soha nem találkoztak, ha néha hallottak egymásról, örök barátok lettek.
Hatalmas érzelemmel bírnak a művészek, mivel túlfejlett az érzékenységük, ezért könnyebben szerepelnek, írnak, zenét szereznek, festenek, vagy bármilyen szépséggel is foglalkozzanak, kimagaslót alkotnak. A szépségről, tisztaságról lehet őket felismerni. Ez a követendő példa minden művészeti ágban. Az általuk képviselt egykori világból hozott értékeket tehát összeötvözik azokkal a követendő célokkal, melyeket el akarnak érni, általában másokra gondolva, soha nem magukra, s ez benne a buktató, mert nagyon szerények, sokszor nehéz körülmények között élnek, melyre mások nem figyelnek fel, mert nem érdekli őket, csak az, hogy adni tudjon magából.
Az átlagember szívéből ír, azt írja, amit megtapasztalt, ami benne van, ami megfogan a fejében, ezért vannak rossz példák néha mások előtt. Nem követendőek, bár a kiírás segít a mindennapokon, de ez nem művészet, baj van, ha egy sötét szívű lény kerül tömeg irányítójává.
A pszichológusok mondják azt is, hogy van egy felettes Én, amit el lehet nevezni gondolatnak, mely úgy igaz, hogy a felgyorsult világban hangos zajok között élnek az emberek, az íráshoz szükség van egyfajta kiürítéshez, lecsendesedéshez, ezt az állapotot élhetik meg felettes Én-ként, hogy az általuk ritkán elért tudat jelentkezik. Az ihlet szó keletkezése összefügg a felettes Én-nel. Én inkább úgy mondanám, hogy témája van ihlet helyett, olyan közlendője, amit mindenáron el akar mondani a művész, legyen ez szeretet, szerelem, segítségkérés, foglalkozzon a világ dolgaival, tanítással, nyelvvel, énekkel, bármivel, amivel hasznára lehet az emberiségnek
2017. április 5.