H.Kohut Katalin: Az aranyhal kívánsága (Pasticcio)
H.Kohut Katalin: Az aranyhal kívánsága
Pasticcio
„A csermely halkan zúgott,
hol útja völgyre nyílt”,
mélyében kishal úszott,
kereste a nyílt.
Akarat, s értelem jó,
kívánt az aranyhal,
s jött már az ezüsthajó,
utasa marasztal.
Három kívánságom
teljesítsd hát vándor,
s átadom a váltságom,
nem leszek kámfor.
Amikor majd megcsókolsz,
feleséged leszek,
arany-jóslatot pótolsz,
szemeid becsesek.
Eggyé vált a megmentő
szívének hölgyével,
örökké megjegyzendő
szívük törvényével.
2017. április 18.
Idézőjelben Scubert Pisztráng