H.Kohut Katalin: Az aranyhal kívánsága (Pasticcio)

H.Kohut Katalin: Az aranyhal kívánsága

Pasticcio

 

A csermely halkan zúgott,

hol útja völgyre nyílt”,

mélyében kishal úszott,

kereste a nyílt.

 

Akarat, s értelem jó,

kívánt az aranyhal,

s jött már az ezüsthajó,

utasa marasztal.

 

Három kívánságom

teljesítsd hát vándor,

s átadom a váltságom,

nem leszek kámfor.

 

Amikor majd megcsókolsz,

feleséged leszek,

arany-jóslatot pótolsz,

szemeid becsesek.

 

Eggyé vált a megmentő

szívének hölgyével,

örökké megjegyzendő

szívük törvényével.

 

2017. április 18.

 

Idézőjelben Scubert Pisztráng