H.Kohut Katalin: Ártatlan vigasság
Mint szűzlány, fehér masnival kontyolva
menyasszony lettem, kezem csókot lehelt,
sármos férjem itta ajkam szomjazva,
esthajnal misén én voltam a kegyelt.
Szeretőm volt, s íme egy testté lettünk,
szent az aranykör gyűrűsujjainkon,
mindörökké összeforrt hószín lelkünk,
derűs habfelhők futnak álmainkon.
Frigyet kötöttünk mi a nagyvilággal,
tiszta logikával a tiszta tenyér,
hívjuk a Békét megannyi imával,
míg létezünk, szívünk patyolat fehér.
Öröm-ódánk száll, jegyünk az igazság,
szálljon a dal, az ártatlan vigasság.
2017. május 7.
Címkék:
menyasszony | vőlegény | férj | fehérség | tisztaság | igazság | vigasság | mise | ima | dal | szonett | vers | shakespeare